Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Marton Melinda: A tatai lovas élet a dualizmus korában
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 18. (2012) 171-179. A TATAI LOVAS ÉLET A DUALIZMUS KORÁBAN Marton Melinda A dualizmus korában a lóversenyzés nemcsak a magyar fővárosban, Budapesten, hanem vidéken is egyre népszerűbbé vált. Az 1880-as években többek között Kolozsvár, Pozsony, Nagyvárad, Debrecen és Szeged rendezett államilag is támogatott lóversenyt. Az 1890-es években már 8 vidéki versenyhelyet tartottak számon: Nagyvárad, Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Kaposvár, Kapuvár és Székelykeresztúr.1 A vidéki lóversenyzés népszerűsítésében 1886-tól a Magyar Lovaregylet által rendezett és az Esterházyak által pártfogolt tatai lóversenyeknek kiemelt szerepe volt. A tatai tréningezési lehetőség a korszakban hiánypótló volt, és kiváló megoldást jelentett a lovak edzésére az alagi állandó tréningtelep megépüléséig (1891). „Arról, hogy Komárom vármegye mezőgazdái kellő érzékkel bírnak a lótenyésztés fejlesztése iránt, Tata, Bábolna, Kisbér és a körülöttük fekvő községek lóállományai elegendő bizonyságot tesznek. A katonai kincstár számára évenkint tartatni szokott lóvásárok mindig kellő eredménnyel járnak, azonfelül a tatai, száki, dadi, banai, nagy-igmándi lótenyésztő mezei gazdák szépen fejlett kitűnő lovai messze híresek.”2 Komárom vármegyét a vizsgált időszakban az Osztrák-Magyar Monarchiában „magyar Newmarketként”3 tartották számon, ekkor Magyarország négy állami méneséből kettő, a bábolnai és a kisbéri Komárom vármegye területén helyezkedett el. A vármegye területén alapított 11 magánménes közül az Esterházyak tata-remeteségi ménese (1852-1918) kitűnt a lótenyésztés és a lóversenyzés területén nyújtott teljesítményével. A világhírű ménesnek otthont adó tatai uradalmat már önmagában is „kis magyar Newmarketnek” tartották. A 19. század utolsó harmadában Tata Európa-hírű „lóbirodalom” volt. A korabeli feljegyzések szerint „Tatán akkor a kofák a piacon, a borfiúk, a borbélyok és szatócsok is - angolul beszéltek!”4 A tatai uradalom saját lóversenypályával és tréningpályával rendelkezett, amely mellett „versenyló idomító intézet” működött. Az osztrák és magyar főurak a tatai tréningpályán készíttették fel a lovaikat a versenyekre. Esterházy Miklós József (1839- 1897), közismert becenevén Count Nicky, „importjai” nyomán Tatán angol zsoké- és trénerdinasztiák 1 Földmívelésügyi M. K. Miniszternek 1890. évi működéséről jelentése 366. (VM Szakkönyvtár) Tata-Tóvárosi Híradó 17. évf. 35. sz. 1896. augusztus 29. J Richard Tattersaal 1766-ban Newmarketben rendezte meg az első angliai lóárverést. Az itt rendszeresen megtartott lóárverések és a felvezetett lóanyag kiváló minőségének híre széles körben elterjedt. Mind a mai alakultak ki. A tatai lóversenypálya 1863 és 1885 között magánjellegű versenyeknek, 1886 és 1909 között pedig nyilvános versenyeknek adott otthont. A gróf nagy fantáziája, turfrajongása és áldozatkészsége csodálatos, angol mintára kiépült sportvárost hívott életre. Tata a Gerecse és a Vértes hegység lábánál, a Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A település a dualizmus korában közigazgatásilag Komárom vármegyéhez tartozott és a tatai járás székhelye volt. A tatai uradalom 1727-ben került az Esterházyak birtokába, amelynek területe 60864,38 hold volt.5 Az uradalom gazdálkodásában a lótenyésztés fontos szerepet töltött be. A családnak kiváló ménese volt Remeteségpusztán. A remeteségi ménes látta el az uradalmat igáslovakkal. A lovakat a gazdaságban és a fuvarozásban is igénybe vették. Emellett saját használatra, vadászathoz és versenycélra tenyésztettek lovakat. (1. kép) A tatai uradalmat története során olyan kiváló férfiak vezették, mint a régi lóversenypályát megépíttető Esterházy Miklós Ferenc (1804-1885), a nyilvános tatai lóversenyek pártfogója, Esterházy Miklós József (1839-1897), valamint a két napos tatai lóversenyeket támogató Esterházy Ferenc (1859-1909). A tatai uradalomban az első lóversenyre 1863. november 14-én került sor, amikor Esterházy Mik-1. kép: Rókavadászat (1870) (KDMM Itsz.: 66.1.1.) Fig. 1: Foxhunting (1870) napig a telivértenyésztő országok ezt a helyet tekintik „ősforrásnak”. Az itt zajló aukciók mértékadók mind minőség, mind ár tekintetében az eqész világon. (FEHÉR 1990,14.) 4 FEHÉR 1990,56. 5 MOL TEL P. 198. Dominium Tata. 1870 évi családi osztály. Fasc. 98.376-393-171
