Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Marton Melinda: A tatai lovas élet a dualizmus korában
Marton Melinda lós József magánjellegű lóversenyt rendezett barátainak az édesapja, Esterházy Miklós Ferenc által építtetett versenypályán. A vadásztér, a versenypálya és az istállók a lóverseny őshazájára, Angliára emlékeztettek. A jól megválasztott fekvésű pályatér talaját tímárcserrel fedették be. A pályát egyik oldalról az Öreg-tó, a másik oldalról dombok övezték, ahonnan a nézők az egész akadályversenytért belátták. „Az akadályok közt megemlítendő a tó partján levő vizes árok 12 láb széles víztükörrel, továbbá a 3 és fél láb magas és fél láb széles veres márvány kőfal, mely mint ilyen talán egyetlen a maga nemében, aztán a hegy szakadék, mely a badeninál jóval magasabb.”6 Az 1863-as verseny három futásból állt: egy sík-, egy gát- s egy akadályversenyből. A versenyek után falkavadászatot tartottak. Az ifjú gróf sportkarrierje is ebben az évben kezdődött, ekkor szállt először nyeregbe, mint úrlovas a pesti versenypályán. Ettől az évtől kezdve a tatai uradalomban rendszeresen megrendezték a vadászattal egybekötött magánjellegű, egy- vagy kétnapos versenyeket. A tatai programot 1865-ben kibővítették. Először galamblövést, majd sík-, akadály- és gátversenyt tartottak. Parasztversenyt is rendeztek, ami lehetőséget adott az alsóbb társadalmi rétegeknek arra, hogy lovaik képességeit próbára tegyék. E korai parasztversenyek öszszefüggésbe hozhatók a későbbi Lótenyésztő Mezei Gazdák részére kiírt futamokkal.7 A jól edzett lovakkal elért kiváló eredmények miatt Esterházy Miklós József már 1866-ban az úrlovasok listájának élére került. Tatán még ebben az évben, november 5-én és 6-án, kétnapos lóversenyt tartottak. A tatai kastély ismét megtelt azokkal a sportkedvelőkkel, akik minden évben Remeteségpusztán gyűltek össze azért, hogy együtt élvezzék a vadászat és verseny örömeit. A két napra felosztott versenyeket különböző újságokban hirdették, s a jó idő miatt nagy számú nézőközönség jelent meg a nézőtéren. A versenyeket ismét vadászat követte.8 „A harminckét lovasból álló mezőny nyúlkeresésre indult s kis vártatva hangzott a „she hol”, a csinos kis futam pedig hallalival végződött. Ekkor többen haza menvén, az ifjú házi úr a társaság fiatalabb részével még egy nyúl keresésére vállalkozott. (...) Szünet nélkül mintegy 25 percig tartott e futam s egy az angol vadászterekhez hasonló, nekünk még eddig ismeretlen vidékbe vezetett. A száraz idő és szimathiány dacára a falka bámulatosan jól hajtott s jeles voltát eléggé magasztalni nem lehet. (...) A pesti falkában oly ismeretes Ágnes most itt viszi a vezér szerepét.”9 A vadászat után a vendégA Diána vadászkastély 1861-re készült el Esterházy Miklós Ferenc megbízásából. Vadász és Versenylap 9. élj'. 31. sz. (1865) 487-488. Vadász és Versenylap 10. évf. 31. sz. (1866) 489-491. 9 Vadász és Versenylap 10. évf. 31. sz. (1866) 489-491. 10 Vadász és Versenylap 10. évf. 31. sz. (1866) 489-491. sereg a kastélyban fényes lakoma mellett mulatott.10 A legnagyobb magyar, Széchenyi István példáját követve Esterházy Miklós József és édesapja segítették a lovassport magyarországi elterjedését. Miklós József egyre több időt és energiát fektetett a versenyeztetésbe. A versenyeztetéshez megfelelő szakmai ismeretekkel, tapasztalattal és információkkal rendelkezett, a különböző lovas szervezetekben betöltött tisztségei révén pedig kiváló hazai és nemzetközi kapcsolatokra tett szert. Többek között tagja és alapítója volt a Magyar Lovaregyletnek, az Osztrák Jockey Clubnak, valamint a Pozsonyi Lovarda Társaságnak (1873) és a Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságnak (1877). Emellett tiszteletbeli tagja volt az Angol Jockey Clubnak, és sokat tett a magyar ügetőtenyésztés ügyéért. Az évente megtartott versenyek bizonyították, hogy a tatai gyep előnyére válik az új sportnak. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására kiválóan alkalmas a tatai gyep. Az 1860-as években Káposztásmegyeren, Gödön és Tatán működtek tréningtelepek, valamint az egyes futtatók birtokain, így például Keszthelyen és Oroszváron lehetett felkészíteni a lovakat a versenyekre.11 Bécs és Pest versenyei között időben félúton a tóparti pályán lehetett felkészíteni az új futamokra a lovakat. A tatai tréningpálya kedvező földrajzi fekvése Bécs és Pest között, a tréningpálya jelentőségét megnövelte a többi pályával szemben. A város vonzotta a versenyanyagot annál is inkább, mert felismerték, hogy a rendszeres és szakszerű idomítás a lovak javára válik.12 Tatán korszerű, jól öntözött homok- és gyeppályák álltak a tréningező lovak és lovasaik rendelkezésére. Az Esterházy-istállókat - a ménest és a versenylovakat - Remeteségpusztán helyezték el. A városban további modern, gondozott magán- és béristállók álltak rendelkezésre, amelyek 160-200 ló elhelyezésére voltak alkalmasak. Az istállók az Esterházyak tulajdonát képezték, éppen ezért a bérleti díjakból befolyt jövedelem is az Esterházyakat illette. Az idomítómunka elsősorban a tóvárosi területen folyt. A pályákat mindenki használhatta, aki a szigorú pályarendet, a tisztasági és egészségügyi előírásokat betartotta.13 A tatai tréningpálya népszerűségét bizonyítja a számos berendezett versenyistálló 1867 és 1914 között. A vizsgált időszakban az istállótulajdonosok név szerint a következők voltak: Baltazzi Arisztid, Dreher Antal, Egyedi Lajos, Esterházy Ferenc, Esterházy Miklós, Esterházy Móric, Festetics Tasziló, Geist Gáspár, Harkányi Andor, Henry Milne, 11 ERDŐDY1942,54. 12 Az első versenyistállót 1862-ben Esterházy Miklós József rendezte be, és a lovakat White mester idomította. 13 FEHÉR-TÖRÖK 1977, 63. 172
