Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Schmidtmayer Richárd: A két Rozgonyi, idősebb és ifjabb István itineráriuma (1388? - 1443)
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 18. (2012) 115-130. A két Rozgonyi, idősebb és ifjabb István itineráriuma (13887-1443)1 Schmidtmayer Richárd Az itinerárium egy történelmi személyiség tartózkodási helyeinek összegyűjtött és megrostált adataiból áll, amelyek alapján megállapítható, mikor és hol időzött.2 Engel Pál csaknem harminc éve megjelentetett, kimondottan az itineráriumok készítését szorgalmazó tanulmánya óta az utóbbi évtizedben jelentős előrelépések történtek a különféle, uralkodói, főpapi és világi méltóságviselők itineráriumainak készítésében.3 Jelen tanulmány annak a két Rozgonyi családtagnak tartózkodási helyeit dolgozza fel, akik Zsigmond és Albert uralkodása idején jelentős szerepet töltöttek be az ország életében. A két István egy időben élt, és nemcsak névrokonok voltak, hanem unokatestvérek is. Ezért célszerűnek látszott a tartózkodási helyek összegyűjtésekor a kutatás kiterjesztése mindkét személyre,4 mivel így több esetben lehetségessé vált annak eldöntése is, hogy egy-egy adat melyikük személyéhez kapcsolható. Rozgonyi László fia, idősebb Rozgonyi István első említése 1388-ból való, halála valamikor 1440. május 10-e előtt következett be.5 Zsigmond királyhoz az 1403. évi felkelést követően csatlakozhatott, és hamar udvari lovaggá lett. Első kisebb tisztsége 1410-1425 között az essegvári várnagysággal együtt járó bakonyi és vértesi ispánság volt. Emellett a király legkésőbb 1416 elejétől (bár valószínűleg már hamarabb) rábízta a veszprémi püspökség kormányzását is. Noha testvérét, Péter dömösi prépostot 1417 augusztusában az uralkodó kinevezte a veszprémi püspökség élére, István továbbra is megmaradt annak kormányzója. Nem mellesleg Veszprém megye ' Itt szeretném megköszönni C. Tóth Norbertnak a tanulmány lektorálását, hasznos tanácsait és önzetlen segítségét. 2 Vö.: ENGEL 1984, 974-975. 3 Az itineráriumok készítésének módszertanára, valamint az utóbbi időkben elkészített intineráriumokra lásd: ENGEL-C. TÓTH 2005, 7-15: HORVÁTH 2010, 11-61. 4 Sajnos egyikük esetében sem született még nagyobb ívű életrajzi munka. Életrajzukhoz az alábbi tanulmányok tartalmaznak jó adatokat: ENGEL 2003, 22-24.; BÁRÁNY 2004; CSUKOVITS 1998; PÁLOSFALVI 2003. 5 ZSOI, 62. (619. sz.); DL 13900. 6 C. TÓTH 2010, 328, 333-334. Elképzelhető, hogy már korábban megszerezte a győri ispánság irányítását, legalábbis erre utalhat, hogy 1420-ban, amikor Győrben egy ügyben fogott bírákat sorolnak fel, a sorrend a következő volt: Rozgonyi István mester, Lajos tatai apát, Bánhidai József győri alispán és megyeri Varjú Gergely. (HÉDERVARYII, 352.) vásárhelyi ítélőszékét is az ő embere vezette. A „társbérlet” Szászi János 1425 őszi veszprémi püspöki kinevezésével ért végett.6 Következő tisztségét, amelyet haláláig megtartott, a több várral együtt járó győri ispánságot 1422-ben7 szerezte meg. 1425-től lett szintén haláláig Fejér megye ispánja. E tisztségek mellett volt még az egri püspökség kormányzója (1424-1425),8 testvére, Péter kinevezéséig. A legjelentősebb méltóság, amelyet élete folyamán elért - és ahogy az utókor is az emlékezetében tartja -, a temesi ispánság volt. E tisztségét Ozorai Pipo 1426 végén bekövetkezett halála után, legkésőbb 1427 közepén nyerte el. Noha a temesi ispánságot 1438-ban elvesztette, az uralkodó kegyét továbbra is élvezte, hiszen győri és fejéri ispánságait megőrizte. így arra gyanakodhatunk, hogy leváltásában idős kora vagy valamilyen betegsége játszott elsődleges szerepet.6 Idősebb Rozgonyi István esetében nem feledkezhetünk meg első feleségéről, Szentgyörgyi Cecíliáról (+1436) sem, aki gyakran tartózkodott férje társaságában, elkísérte hosszú útjaira, és jelentős szerepet vállalt Galambóc várának ostrománál is.“1 Rozgonyi Simon fia, ifjabb István neve szintén 1388-ban bukkant fel az okleveles adatok között. Halála 1443. február 25-ét követően következett be.11 Ifjabb István apja, Simon országbíró (+1414) halála után három évvel került közvetlenül Zsigmond környezetébe. A király az ő képességeire is hamar felfigyelt, és 1421-ben pozsonyi ispánná tette. E jelentős méltóságot, az ország nyugati kapujának őrzését haláláig kezében tartotta, igaz idővel — a korban megszokott módon - testvérével, Györggyel osztozott 7 ZSO XI, 598. (1482. sz.); hibásan: ENGEL 1996. 9 Tisztségeire lásd: ENGEL 1996. 10 MÁLYUSZ1984,116. Halálának dátuma nem ismert. A szakirodalom eddig 1443. január 25. előtti időpontot jelölt meg, mert egy e napon kelt oklevélben I. Ulászló király Szerdahelyi Péter pozsonyi várnagynak és Bicskei Benedeknek, néhai Rozgonyi István pozsonyi ispán familiárisainak adományozta hűséges szolgálataiért az idősebb, néhai Rozgonyi István fia, János Pest megyei birtokait, amelyek annak hűtlensége okán királyi kézre háramlottak. (TÓTH-SZABÓ 1917, 381.; DL 50131.) Szerdahelyi Péter 1439-1446 között Rozgonyi István és György pozsonyi várnagya volt. Ugyanakkor ismeretes Rozgonyi Istvánnak egy 1443. február 24-i kötelezvénye. (DL 13710.) Mindez viszont felveti annak a lehetőségét, hogy Budán már úgy tudták, István pozsonyi ispán meghalt. (Esetlegesen felmerülhet az is, hogy az 1200 forintról szóló kötelezvény hamis.) Hő i i
