Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Schmidtmayer Richárd: A két Rozgonyi, idősebb és ifjabb István itineráriuma (1388? - 1443)
Schmidtmayer Richárd rajta. Együtt kapták következő tisztségeiket is: 1430 és 1439 között komáromi, 1429 és 1443 között nyitrai ispánok lettek. Legvégül, 1437-ben Szepes várát kapták tisztségül a szepesi ispánsággal együtt.12 Mindketten jeles katonák voltak, több hadjáratban is részt vettek, ahol különböző sérüléseket is szereztek. Az okleveleknek a megadományozottak érdemeit elősoroló részében (narratio) található történetekből kitűnik, hogy idősebb István nagy hozzáértéssel kezelte a kor újdonságának is tekinthető tüzérségi eszközöket.13 Érdemeiket oly módon is elismerték, hogy Zsigmond az általa alapított Sárkányrend tagjaivá fogadta őket.14 A királyi udvarban érthető módon törekedtek arra, hogy a két Istvánt megkülönböztessék. Jól látszik, hogy 1417-et követően, amikor ifjabb István neve is megjelent a királyi oklevelek kancelláriai jegyzetében, az úgynevezett relációs jegyzetekben, a régebb óta ott szolgáló Istvánt az idősebb jelzővel illették.15 Az itinerárium gerincét a saját kiadású levelek, az ún. missilisek képezik. Emellett nagy számban találhatók olyan oklevelek is, ahol relációs jegyzetben utaltak jelenlétükre. (Ez a lábjegyzetekben minden esetben feltüntetésre került.) Azok az ese-ENGEL1996. 1,1 Galambóc ostrománál. (DL 12895.) 14 Idősebb István tagságára DF 287861., ifjabb Istvánéra: ALTMANN1897,167. (8465. sz.). 15 Például 1417-től „relatio Stephani de Rozgon senioris”. (DL 96927.) — Ezt megelőzően vagy csak a neve szerepelt: „relatio Stephani de Rozgon” (DL 92364.), vagy jellemzően az udvari lovag kitétel: „relatio Stephanus de Rozgon aule regie militis” (ZICHY VI, 256. [168. tek is megjelennek a tartózkodási helyek között, amikor valamely bírói hatóság előtt personaliter, vagyis személyesen jelentek meg. A nagyobb birtokadományok esetében is feltételezhető, hogy jelen voltak az adományozásnál, így ezek is bekerültek az adattárba. Ifjabb István esetében nehézséget jelentettek azok az oklevelek, amelyeket testvérével, Györggyel közösen adtak ki, ilyenkor nem volt mindig eldönthető, hogy ki tartózkodott a megjelölt helyen. A korszakban Pozsony megye hatósága összes oklevelét ifjabb István nevében adta ki, vagyis őt tüntették fel az indtulatióban, ám ezek közül legtöbb esetben biztosra vehető, hogy nem vett részt személyesen az oklevél kibocsátásában, ezért ezek az adatok nem szerepelnek.16 Külön problémát jelentettek azok az esetek, amikor nem volt eldönthető, hogy az adat melyik Rozgonyi Istvánra vonatkozik, illetve, ha mindketten azonos területen voltak, akkor a itineráriumban közös említésként szerepel. Az itineráriumokat követő helységnévtár segít a tartózkodási helyek elhelyezésében és könnyebb áttekintésében. Végül szükséges megjegyezni, hogy az adattár műfajából adódóan nem tekinthető teljesnek, még több adat rejtőzhet az eddig fel nem dolgozott forrásanyagban. sz.]), s csak nagy ritkán kerül a neve mellé valamelyik tisztsége, például: „relatio Stephani de Rozgon comitis de Bakon” (DL 11140.). Ezt követően a nevük mellett mindig szerepel valamely jellemző tisztségük, például: „relatio Stephani de Rozgon comitis Iauriensis” is. (DL 11596.) Az utolsó oklevél, amelyet a pozsonyi ispán nevében adtak ki, 1461-ben kelt. (DF 226487.) 1462-től már az alispán neve került az oklevél intitulatiójába. HÓ
