Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Fórizs István et al.: A brigetiói üveggyártó műhely néhány jellemző üvegleletének műszeres analitikai vizsgálata
Fórizs István-Dévai Kata-Tóth Mária-Nagy Géza-May Zoltán ÉRTELMEZÉS, KÖVETKEZTETÉS A Br-V-i/a-f, 3-4, 7 minták Na-Ca-szilikát üvegek, míg a Br-V-6 káli-üveg vagy más néven erdei üveg. (2. táblázat, 5. kép). Ez utóbbi minta elemzésére azért került sor, mert a többszörösen meghajlított üveglap gyártástechnológiája nehezen volt beilleszthető a római kori eljárások közé, így gyanakodtunk, hogy esetleg nem római kori a töredék. Az anyagöszszetétel vizsgálata igazolta feltevésünket. Ez utóbbi üvegtípus csak a középkorban jelent meg Európában. (A legkorábbi leleteket Németországban tárták föl, és a 800-as évekre keltezik, ekkor a Nílus-deltában bányászott natúr szóda szállítása akadozott, majd gyakorlatilag megszűnt az arab hódítás miatt.8) 5. kép: A vizsgált minták összetétele a Kß-Na20 diagramon Fig. 5: Composition of studied samples on the K O—Na O diagram Azon túlmenően, hogy a Br-V-6 minta erdei üveg, föltűnő, hogy mangán- és klórtartalma kimutatási határ alatti. Foszfort is csak egy pontban sikerült kimutatni, pedig az erdei üvegre jellemző a jelentős, 2—3% P205-tartalom. Mindez arra utal, hogy ez az üveg abban az időszakban készült, amikor a nyersanyagokat már tisztították, vagyis a középkor végén vagy inkább az újkorban. Tehát ez az üveglelet véletlenül keveredett a felszínről a többi lelet közé. A Br-V-i/a—f, 3—4, 7 minták kémiai összetétele a klasszikus római alapüvegnek felel meg, vagyis olyan Na-Ca-szilikát üvegek, ahol a MgO+K2Ú mennyisége <2,6%, valamint a P2Ö5-tartalom <0,2%. Ezen belül külön érdemes tárgyalni a Br-V- t/a mintát, mivel azt színezték. Sötétzöld színét föltehetően a viszonylag jelentős vastartalmának köszönheti. Míg a többi vizsgált római kori minta vastartalma <0,5% FeO, addig ennek a mintának majd 3% az FeO-tartalma, sőt a kéreg felé haladva egyre nő (7,5% FeO). (2. táblázat 3. elemzés) Az üvegkészítéshez használatos nyersanyagokban a vas természetes szennyezőként található, és rendszerint nem haladja meg a 2%-ot. A római átlátszó üvegekhez pedig különösen olyan nyersanyagokat használtak, amelyeknek kicsi volt a vastartalma, hogy a vas ne okozzon elszíneződést. Ennek megfelelően az átlátszó minták (Br-V-3,4 és 7) FeO-tartalma elég jelentéktelen, <0,5%. A majd 3%-os FeO-tartalom szándékosságra utal. Ezt támasztja alá, hogy az üvegbuca felületén található kéregben jelentősen megnő a FeO- tartalom, sőt önálló FeO fázist is ki lehetett mutatni. (2-3. kép; 3. táblázat 12. elemzés) Azt nem tudjuk megállapítani, hogy a vasat fém vagy oxid formában adagolták az üveghez (zárványok híján), csak azt, hogy szándékosan adalékolták-e. Föltételezhető továbbá, hogy a sötétzöld szín képzésében nyomnyi mennyiségű ólom és réz is részt vesz. Erre utal a kéreg egyes fázisaiban elektron-mikroszondával kimutatott jelentős mennyiségű ólom és kis mennyiségű réz koncentrálódása. Ennek eldöntésére nyomelem vizsgálatokra lesz szükség a részletes kutatás során. Kérdés, hogy milyen eredetű lehet az üveg felületén található kéreg. Egy rosszul sikerült olvasztást öntöttek a szemétgödörbe, vagy az üvegkészítő műhelyben történt valamilyen baleset, amely következtében kifolyt az üvegolvadék. A röntgenpordiffrakciós vizsgálatok (Br-V-i/b-f) alapvetően olyan fázisokat mutattak ki (diopszid, plagioklász, gehlenit, kvarc, káliföldpát, szericit-illit, amfibol, kalcit, goethit), amelyek akár műhelykörnyezetben (kemence fala, agyagpadló stb.), akár külső szemétgödör falában előfordulhatnak. Azonban az elektron-mikroszondával kimutatott ólom „gömbök” jelenléte, valamint egyes fázisokban a réz és az ón kimutathatósága (3. táblázat) mind műhelykörnyezetre utal. Ólmot bizonyosan használtak a műhelyben a sárga opak üveg előállításához (lásd később), és egyéb fémeket is. Az eddigiekből azt ugyan nem tudjuk rekonstruálni, pontosan mi történt, azonban valószínűsíthető, hogy a műhelyben valamilyen baleset történt, kifolyt az üvegolvadék, és ennek következtében az üveg felületére egy fehéres-sárgás kéreg égett. Ezen eredmények alátámasztják azt a következtetést, hogy a gödrökben talált üvegrögök olyan gyártási hulladékok, amelyek a műhely működése kapcsán keletkeztek, és valószínűleg újrafelhasználás céljára gyűjtötték őket egy helyre. A nem színezett üvegek (Br-V-3, 4, 7) összetétele ugyan megfelel a klasszikus római üvegek összetételének, ugyanakkor a Ca- és Na-tartalmuk a várt-WEDEPOHL 2000. SHORTLAND-SCHACHNER-FREESTONE-TITE 2006. 110
