Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Fórizs István et al.: A brigetiói üveggyártó műhely néhány jellemző üvegleletének műszeres analitikai vizsgálata
A BRIGETIÓI ÜVEGGYÁRTÓ MŰHELY NÉHÁNY JELLEMZŐ ÜVEGLELETÉNEK MŰSZERES ANALITIKAI VIZSGÁLATA 6. kép: A vizsgált minták összetétele a CaO—NafD diagramon Fig. 6: Composition of studied samples on the CaO-NaO diagram nál szélesebb tartományban változik, (6. kép) leginkább a Br-V-7 minta összetétele tér el az átlagtól. Fiori és Vandini szerint a római üvegek különös jellemzője a mangánnal történő színtelenítés.9 Ennek megfelel a Br-V-i/a, 3 és 4 mintában 1% körül kimutatott MnO-tartalom, ugyanakkor a Br-V-7 mintában a MnO-tartalom kimutatási határ, vagyis kb. 0,3% alatti, ami egyértelműen jelzi, hogy ebbe az üvegbe szándékosan, színtelenítési célzattal nem adagoltak mangánt. Másrészről ez az üveglelet kiváló minőségű átlátszó üveg. Az anyagösszetétel vizsgálatok eredményei ebben az esetben tehát alátámasztják a régészeti megfigyelést. A különösen jó minőségű, színtelenített alapanyagból készült tárgy (Br-V-7 minta) a műhely felhagyása utáni periódusból származik, így bizonyos, hogy nem a műhely terméke, amit alátámaszt az is, hogy a színtelenítéséhez nem használtak adalékanyagot. Feltehetően különösen jó minőségű alapanyagból gyártották az alapüveget, amelyhez alkalmas homok a Római Birodalom területén csak néhány területen volt. A tál különleges, vésett-facettált díszítése is kiemelkedő színvonalú, amelyet valószínűleg hideg díszítésre specializálódott műhelyekben készítettek. A Br-V-3 és 4 minták összetétele már viszonylag közel esik egymáshoz, (6. kép) de még mindig jelentős a különbség, ha arra gondolunk, hogy ugyanazon műhelyben készültek, ugyanolyan nyersanyagból. Érdekességük, hogy míg a Br-V-3 minta CaO- tartalma nagyobb, ugyanakkor a Br-V-4 mintában pedig a Na20-tartalom jelentősebb. Nem zárható ki, hogy a folyósító anyagként használt natúr szóda időnként kevés meszet tartalmazhatott, és ez okozta a viszonylag jelentős összetételbeli változékonyságot. Azonban az is elképzelhető, hogy különböző műhelyekből kapták a nyersüveget, és itt csak földolgozták ezt, bár ennek logisztikai szempontból nem sok értelme lenne, hiszen ha ugyanolyan minőségű alapüveget gyártanak mindegyik üveggyártó központban, akkor csak a legközelebbibői van értelme hozatni. További minták elemzésével pontosabb képet kaphatunk, és megbízhatóbb következtetések levonására leszünk képesek. Érdemes megjegyezni, hogy a Br-V-4 és a sötétzöld Br-V-i/a minták összetétele a Ca0-Na20 diagramon (6. kép) gyakorlatilag egybeesik. (A 3. pontot most hagyjuk figyelmen kívül, mert az már a kéreg közelében készült, nem az átlag üvegösszetételt mutatja.) Ez utalhat arra, hogy ez a két üvegtárgy egyazon — brigetiói - műhelyben készült, feltehetően azonos mester keze alatt, ahol a nyersanyagokat ugyanolyan arányban keverték össze, majd a sötétzöld üveg előállításakor ehhez keverték a színképző vasat (esetleg kevés ólmot és rezet). Számos érdekes eredményt kaptunk a színezett, opak üvegtöredékek vizsgálatakor. A fehér opak üveg készítése szinte egyidős az üveggyártással. A színképzést és egyben a homályosítást (opakosítást) apró (néhány mikrométer), kezdetben (a Kr. e. 2. évezred közepétől) kalcium-antimonát (Ca2Sb OJ, később ón-oxid (Sn02) szemcséknek az alapüvegben történő egyenletes diszpergálásával érték el. Az antimon-ón váltás a Kr. u. 1. évezred első felében zajlott le, területenként némi eltéréssel.1" Az antimonnal (kalcium-antimonát) homályosított típus megjelent már a korai egyiptomi leletek között,11 majd az ókori Görögországban,12 később az etruszk13 és a római leletek között is,14 majd a Római Birodalom bukása környékén többé-kevésbé megszűnt a készítése, fölváltotta az ónnal homályosított változat. A brigetiói leletek közül három opak fehér üveggyártási műhelyhulladékot vizsgáltunk (1. táblázat, Br-V- 2/a, b, c) röntgen-pordiffrakcióval. Mindhárom esetben az üveg fázis mellett kalcium-antimonátot sikerült kimutatni kristályos fázisként. (4. táblázat) Ezzel összhangban a Br-V-10 üveggyöngy opak fehér részén végzett röntgen-fluoreszcencia vizsgálatok a normál üvegalkotók mellett kiemelkedően sok antimont mutattak ki. (5. táblázat) Valószínűsíthető, hogy ebben a mintában is kalcium-antimonát szemcsék adják a színt és egyben homályosítanak. Ezek alapján feltehető, hogy a három fehér opak üveggyártási hulladék a fehér opak üveg helybeli készítéséből származik, lecsöppent vagy rontott darab töredéke. Ezek a megfigyelések igazolják azt, hogy műhelyünkben a 3. század elején az opak fehér szín előállítására és homályosító anyagként a kalcium-antimonátot használták, hasonlóan a Római Birodalom más területeihez. 9 FIORI—VANDINI 2004. 10 TURNER-ROOKSBY1961. n SHORTLAND 2002. DUCKWORTH et al. 2012. ARLETTI et al. 2010. LAHLIL et al. 2010; BIMSON-FREESTONE1983. 111 !
