Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)

Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából

és a daciai Räcari castellumaiban,93 valamint néhány töredék mellett lovas szobor talapzatát említik az ugyancsak daciai Släveni (RO) „táborforumáról”.93 94 95 A pannoniai tartományok auxiliáris castellumaiból az almásfüzitőin kívül még nem kerültek elő biztosan lovas szobrok létére utaló talapzatok vagy nagybronz szobortöredékek. Ennek ellenére elvileg elképzelhető, hogy az almásfüzitői töredék által feltételezett lovas szobor eredeti felállítási helye Azaum/Odiavum castelluma volt. Lelőhelyén kívül emellett elsősorban az a körülmény szól, hogy ebben a castellumban egy lovascsapat, Kr. u. 118/119-től egészen a 3. század végéig az ala III Thracum sagittaria állomásozott. A lovas szobrok lelőhelyéül nyilvántartott auxiliáris castellumok ugyanis túlnyomó többségükben szintén alatáborok voltak.93 Ez a jelenség talán azzal magyarázható, hogy a lovas csapatok magasabb zsoldot kapó katonái, ha tehették, szívesen állítottak olyan szobrokat, amelyek az imperatort — saját fegyvernemüknek megfelelően — lovasként ábrázolták. Mindezek ellenére számításba kell vennünk egy másik, valószínűbb lehetőséget is. Aprincipiában a császárszobrok felállítása talapzatuk feliratai alapján a csapatok feladata volt. A szoborállítás költségeihez az egység minden katonájának hozzá kellett járulnia vagy úgy, hogy célzott gyűjtést rendezve összeadták a szükséges pénzt, vagy pedig zsoldjukból vonták le azt. Egy lovas szobor költségei lényegesen magasabbak voltak a statuae pedestresnél, ezért — különösen auxiliáris csapatok esetében — ritkán választották a megtiszteltetésnek ezt a kiemelt formáját, akkor is minden bizonnyal csak különleges esetekben és olyan időszakban, amikor a katonák jobb anyagi háttérrel rendelkeztek. Valószínűbb ezért, hogy a bronz lófarkat nem egy helyben álló lovas szoborról törték le, hanem nyersanyagként a késő római korban a közeli Brigetio városából vagy legiótáborából gyűjtötték be, amelyek inkább elképzelhetők egy ilyen különleges emlékmű felállításának helyszíneiként. A szobortöredék innen kerülhetett a szomszédos, mindössze néhány kilométerre fekvő odiavumi castellumba, ahol a Kr. u.

4. században az erőd belsejében egy bronzöntéssel

93 Itt a főleg a principia területéről származó töredékek alapján legalább két szobrot feltételeznek. (POP 2003, 38.)

94 TUDOR 1974, 239; BERGEMANN 1990, 114, Kat. Nr. P 59-95 Ilyenek voltak például a numidiai Gemellae (ala I

Pannoniorum tábora: TROUSSET 1977, 559-576), a

noricumi Augustiana (Traismauer, A; helyőrsége az

ala I Augusta Tharcum: KANDLER-VETTERS 1986,

142), a daciai Räcari és Släveni (RO, helyőrség: ala I

Hispanorum) castellumai. A lovas szobrok lelőhelyei

közül mindössze a theilenhofeni castellum épült gyalogos segédcsapatnak, de az innen származó töredékek lovas szoborhoz való tartozása bizonytalan. (STOLL

1992, 202-203.) A lelőhelyről ismertek egyébként lovassági felszereléshez tartozó leletek (így például egy

sisak) is.

vagy javítással foglalkozó műhelyben kívánták v'ijra hasznosítani. Az auxiliáris vicusok területét ekkorra már jobbára felhagyták, és a civil lakossággal együtt a helyi ipari tevékenység nagy része is a castellumok belsejébe költözött.96 Jól mutatja ezt Intercisa példája, ahol a késő római bronzműves műhely a castellum belsejében a via praetoriától délre fekvő épület (16.) egyik helyiségében (9/b) működött.97 Valószínűleg így jutottak Vemania (Isny, D) késő római erődjébe is az ott talált bronz lovas szobor töredékek.98 * Ezeket ugyanis a közeli Cambodunum (Kempten, D) városából hurcolhatták el, ahol az ismert nagybronz szobortöredékek alapján valóban álltak statuae equestres." Ha ez történt az almásfüzitői töredékkel is, akkor a szobor felállítási helyét legvalószínűbben a közeli Brigetióban kereshetjük, vagy a polgárváros fórumán vagy a legiótábor principiájának udvarán, esetleg egy győzelmi emlékművön.

A nagybronz szobrok által ábrázolt személyek ritkán és csak szerencsés esetekben határozhatók meg kisméretű töredékekből,100 főleg akkor, ha a rendelkezésünkre álló töredékek nem is a császárhoz, hanem lovának szobrához tartoztak. A triumfáló lovas ábrázolási típusa ráadásul még a Kr. u.

4. században sem merült feledésbe (lásd feljebb), ezért az almásfüzitői töredék önmagában nem elég a megtisztelt császár azonosításához. Lovas szoborra utaló legtöbb lelet és forrás Rómából, illetve Italia városaiból származik,101 többségük a késő köztársaság korára és a kora császárkorra keltezhető. Ebben az időszakban a lovas szoborral megtisztelt személyek csoportja még a városi decurióktól a birodalmi arisztokrácián keresztül egészen a császárokig terjed, de a Kr. u. 3. század végére ezek köre fokozatosan leszűkül.102 A Kr. u. 3. század után már szinte kizárólag a birodalmi tisztségviselők elitjének és császároknak állítanak ilyen típusú emlékműveket.103 Különösen igaz ez az ellenséget letipró győzedelmes lovas kompozícióját mutató nagybronz szobrokra, amelyeket a császárkorban — más művészeti ágak hasonló témájú alkotásaival szemben (pédául 12. kép) — csak az uralkodók ábrázolására tarthattak fenn. Az almásfüzitői

96 KOVÁCS 1999,165-169.

97 SZABÓ 1990, 745-748.

98 GAMER 1968, 59; BERGEMANN 1990, 114, Kat. Nr. P60. J. Garbsch inkább Bregenzből származtatta a töredékeket: BERGEMANN 1990,114.

99 BARKER 1985,104; GIUMLIA-MAIR 2002, 96-97.

‘°° KEMKES 2008, 144-145; KEMKES-SARGE 2009, 145-146.

101 I. Bergemann 1990-ig Italia területéről 43 lovas szobrot és 52 rájuk utaló feliratot gyűjtött össze. (BERGEMANN 1990)

102 Az utolsó városi decuriónak állított lovas szobrot a Kr. u. 3. század közepéről ismerjük. (BERGEMANN 1992, 322.)

103 BERGEMANN 1992,322; HRJTE 2005,35-36.

93