Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)

Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából

szobrát kell keresnünk két herculaneumi bronzszobor közvetlen előképében is. Egyikük Alexandrost ábrázolja, ahogy ágaskodó lováról kardjával lesújt,28 29 (2. kép) a másik pedig egy lovas nélküli ágaskodó ló. Ugyancsak a Granikosz emlékmű szobrainak a visszhangját ismerhetjük fel egy késő köztársaság kori szoborleletben, amelynek csak a töredékei maradtak fenn. A legalább nyolc tagból álló szoborcsoport a Róma közelében fekvő Lanuviumban, Juno Sospita templomának temenosában vagy annak bejárata előtt került felállításra.28 (7. kép) Értelmezése, görög vagy római volta máig vitatott. A legvalószínűbb vélemény szerint megrendelője a Kr. e. 62 év consulja, L. Licinius Murena lehetett, aki a sajátja mellé felállíttatta a Lanuviumban megtelepedett nemzetsége praetorságot viselt tagjainak lovas szobrait is.30 A szoborcsoport témájának és előképének választá-7. kép: Lanuvium, luno Sospita temploma. A késő köztársaság kori lovas emlékmű egyik ágaskodó lovának torzója (JUNKELMANN1998,198, Abb. 204 után)

Fig. 7: Lanuvium, temple of luno Sospita, Italy. Fragment of a Republican marble equestrian statue (after JUNKELMANN 1998, 198, Abb. 204)

28 BERGEMANN 1990,75, Taf33c. Másként: SEHLMEYER 1999, 6o,Anm. 106.

29 BERGEMANN 1990, 72-78, Kat. P25.

3° JUNKELMANN 1998, 201.

31 MUSCETTOLA 1987, 45; MARTIN 1992,117.

32 BERGEMANN 1990, 67-69, Kat. Nr. P17-20, Taf. 24b, 25 a-c.

33 Lásd például Olympiában Szophoklész lovas szobrának

bázisát (SIEDENTOPF1968,101, Nr. II. 45a), Delphoiban

Arisztainosz lovas emlékművét (SIEDENTOPF 1968,

sát valószínűleg az a körülmény magyarázza, hogy Murena, Licinius Lucullus alvezéreként ott küzdött VI. Mithridates ellen a Granikosznál vívott csatában.31 Fennmaradt szobortöredékek alapján hasonló szoborcsoport létét feltételezik Déloszon, az itáliaiak agóráján is, ahol a lovak az agóra peremén álló fülkékben állhatták.32

Nagy Sándor óta nemcsak mozgalmas szoborcsoportokban, hanem magányos szobrok esetében is előszeretettel alkalmazták a győzedelmes lovas ikonográfiái szkémáját, amely különösen a hellénisztikus33 és Italiában az ezeket másoló köztársaság kori lovas emlékművekre igaz. Az életnagyságú és monumentális körplasztikai alkotások esetében a késő köztársaság időszakában és a császárkorban azonban ez az erősen agresszív, triumfális témájú beállítás egyre inkább háttérbe szorult a statikusan és tekintélyt parancsolóan álló vagy nyugodtan léptető lovon ülő, felemelt jobbjával az adlocutio gesztusát mutató lovas ábrázolási módja mögött.34 * Ezeket a méltóságteljes mozdulatban megmintázott szobrokat nevezik általában római típusú lovas szobroknak, annak ellenére, hogy a beállítás főbb vonásai ugyancsak hellénisztikus, illetve korábbi gyökerekre vezethetők vissza. (Lásd például a méloszi lovas szobrot: 4. kép.) Egy korai előfordulását éremképről ismerjük, amely Subának a Kr. e. 80-as években, a Forum Romanum rostráján felállított lovas szobrát ábrázolta.ÍD A dictator ezen a szobron már nem egy hellénisztikus ágaskodó, hanem egy nyugodtan álló lovon ül. Caesar és kezdetben maga Augustus Róma városi lovas szobrai a sullai hagyományokra épülve egyre inkább ezt a „római” szobortípust részesítették előnyben. (A közvetlen sullai előkép félreérthetetlen egy Kr. e. 43-ban vert denar hátlapi ábrázolásán, amely Octavianusnak Subáéval teljesen azonos lovas szobrát ábrázolja.3h) Augustus alatt ezek a statikusan álló vagy lépő lovas szobrok már lényegesen felülmúlták a lovas emlékművek egyéb fajtáit. A császárkor lovas szobrai — néhány kivételt leszámítva — már egyértelműen az első princeps Rómában, Italiában és a provinciák városaiban tömegesen felállított ún. adlocutio-típusú lovas szobrainak példáját követték. (Augustus egy ilyen szobrának töredéke került elő 1979-ben az Égeitengerből,37 ahol az utazó hadvezérek öltözetében, clavival ellátott tunikában, plaudamentumban, oldalán karddal ábrázolták. Elveszett lovát bizonyosan álló vagy nyugodtan lépő testtartásban kell elképzelnünk.38) A fennmaradt nagybronz szobrok közül

114, Nr. II. 76.) vagy Déloszon Massinissa szobrát

(SIEDENTOPF 1968,121-122, Nr. 111, 66, Abb. 17).

34 MUSCETTOLA 1987,39-66; BERGEMANN 1990, 6-8.

35 RRC 381,1; BERGEMANN 1990,170, Kat. Nr. M14, Taf.

89k; SEHLMEYER 1999, 204-212.

36 TRILLMICH 1988, 495, Kat. Nr. 287.

37 A töredék ma az athéni Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.

3« TOULOUPA 1988, 311-313, Kát. Nr. 149; másként:

JANIETZ 2000,178.

87