Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Merczi Mónika A B/16 változatba sorolt fibulák (Kát. Nr. 136- 141) téglalap alakú fejlappal és kengyel-lábrészre tagolódó fibulatesttel készültek. A szalagszerű, téglalap alakú keresztmetszettel jellemezhető, felülnézetben teljes hosszában azonos szélességű kengyel végét egyszerű borda zárja le, a keresztmetszetben trapéz alakú lábrész viszont felülnézetben beívelő formát mutat. Pannónián kívül, ahol többnyire felső húrozásúak, csak Noricumban fordulnak elő nagyobb számban, ahol viszont az alsó húrozású rugót részesítik előnyben. A B/17 változat fibuláit (Kát. Nr. 142-143) az előző változathoz hasonlóan téglalap alakú fejlap és szalagszerű, végén bordával záródó kengyel jellemzi. Eltérő viszont a lábrész alakítása, amely a kengyelnél keskenyebb, de ugyancsak szalagszerű és oldalnézetben egyenes vonalú. Pannóniái változat ez, de még innen is csak kisszámú határvidéki lelet került közlésre. Noricumi jelenléte csak néhány töredék alapján feltételezhető. A B/18 változat fibuláinál (Kát. Nr. 144-145) az egytagúság, a magas, félköríves fej, az ezüsthuzalberakás alkalmazása (fej- és lábrészen) olyan barbár fibulák453 hatását tükrözi, amelyek nagyobb számban tűnnek fel a birodalommal határos barbaricumi területeken. A noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségre jellemző alakítású, keresztmetszetben D alakú fibulatest, a megerősített tűfészek a fibulák provinciális eredete mellett szól. Eszakkelet-Pannonián kívül csak Carnuntum környékén van példa előfordulásukra. Noricumból alacsonyabb fejrésszel ismertek, de ezek esetében sem zárható ki pannoniai eredet. A B/19 változatba került az a kéttagú fibula (Kat. Nr. 146), amelynél az ugyancsak magas, valószínűleg ezüsthuzallal díszített fejrészt alsó húrozású rugóval párosították. Egyedi alakítású a fibulatest is, amelynek hajlat alatti része elkülönül, a hajlat mögötti pedig alul egyenesen elvágott. Legközelebbi párhuzamát egy északnyugat-pannoniai, egytagú és díszesebb fibula jelenti, amelynél a rugót tok is fedte. Egytagúság jellemzi a B/20 változat párhuzam nélkül álló fibuláját (Kát. Nr. 147) is, amely facettált teste, megerősített tűtartója, valamint a delfin alakú fibuláknál is előforduló, peremén barázdával ellátott, háromszögletes fejlap alapján ugyancsak pannoniai készítmény lehet. A B/21 változatba sorolható kéttagú fibula (Kat. Nr. 148) rövid és keskeny téglalap alakú fejlappal, trapéz alakú gallérral, keresztmetszetben D alakú fibulatesttel, bordával tagolt lábrésszel, hosszirányú tűtartóval jellemezhető. Ez a Felső- és Alsó- Moesiára, valamint Daciára jellemző változat a fő elterjedési területén kívül csak Pannóniában és azzal határos barbaricumi területeken tűnik fel nagyobb számban. A B/22 változatba besorolt kéttagú, D átmetszetű, csaknem szalagszerű kengyellel készült fibula (Kat. 453 ALMGREN1923, V/8 sorozat. Nr. 149) keskeny, négyszögletes fejlapja és legyező alakú talpban végződő lábrésze alapján leginkább Felső-Moesiából származhat. A B/23 változat olyan felső húrozású fibulákat (Kát. Nr. 150-153) foglal magába, amelyeknél a derékszögben meghajlított, keresztmetszetben D alakú vagy háromszögletes fibulatest és a többnyire profilált kengyelhajlat germán térdfibulák454 hatására vezethető vissza. Félköríves fejlapjuk és megerősített tűfészkük alapján azonban provinciális készítmények, amelyek legnagyobb számban Pannóniából, ezen belül Brigetióból ismertek, ahol gyártásukat egy öntőminta is igazolja. Szórványosan Noricumba, Felső-Moesiába, Daciába, illetve barbaricumi területekre is eljutottak. Egyetlen leletet kivéve hosszirányú tűtartóval készültek. A B/24 változatba kerültek azok a fibulák (Kát. Nr. 154-157), amelyeknél a germaniai—raetiai rugótokos térdfibulákra jellemző (a kengyel teljes hoszszában azonos szélességű és csak a lábrészen kiszélesedő, rövidebb oldalára állított téglalap átmetszetű) fibulatestet vették át. Ez közvetlenül vagy gallérral kapcsolódik a négyzetes vagy téglalap alakú, esetenként rugótok felé átmenetet képező fejláphoz. Hosszirányú vagy keresztben álló tűtartóval egyaránt készülhettek. Legnagyobb számban Pannóniából ismertek, de szórványosan Noricumban és Daciában is fellelhetőek. A fejlappal és rugós zárszerkezettel készített térdfibulákon belül birodalomszerte legáltalánosabb a féköríves fejlap és a D átmetszetű fibulatest. Ez utóbbi alkotórész a germaniai-raetiai térségben alig ívelt, felülnézetben elkeskenyedő; Noricum, Pannonia és Felső-Moesia területén magasan boltozott, felülnézetben beívelő; Daciában és Alsó-Moesiában is magasan boltozott, de gyakran keskenyebb, mint az előző térségben. Félköríves fejlapot facettált (keresztmetszetben általában trapéz alakú) fibulatesthez főleg Pannóniában és Felső-Moesiában, valamint Noricumban társítanak, a háromszögletes keresztmetszetű kengyel-lábrész viszont csak Pannóniára és Felső-Moesiára jellemző. Félköríves (és pelta alakú) fejlap esetén a gallér Noricum, Pannonia és Felső-Moesia területén elterjedt szerkezeti elem. Noricumtól nyugatra egyáltalán nem alkalmazták, de nem kedvelt Daciában és Alsó-Moesiában sem. Noha kevésbé népszerű, mint a félköríves fejlap, de a birodalom teljes területén megtalálható a téglalap alakú fejlap is, amely a noricumi-pannoniai változatoknál (B/13, 14, 16, 17 és részben B/10, 12. változat) a rugót teljesen elfedi, a fibulatest osztatlan vagy kengyel-lábrészre tagolódik és gyakran szalagszerű. A rugót csak részben elfedő keskeny és sok esetben rövid, téglalap alakú fejlap (B/21-22. változatok) a keleti, délkeleti területekre jellemző (Felső- és Alsó-Moesia, Dacia), ahonnan nagyobb számban csak Pannóniába kerültek. Térdfibulákat pelta alakú 454 ALMGREN 1923, V/g és V/13 sorozat. 56
