Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből

Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből fejlappal többnyire Pannóniában készítettek, ahon­nan Noricumba jutottak el nagyobb mennyiségben, de a nem túl gyakori háromszögletes fejlap is legin­kább Pannóniára jellemző (B/6 és 19. változat). Ezek mellett el lehetett különíteni olyan változatokat is, amelyek kettős fejlappal (háromszögletes és téglalap alakú=B/8. változat) vagy épp fejlap nélkül (B/9. változat) készültek. Mindkettő elsősorban Pannonia területén terjedt el, ezen kívül csak Noricumban tűn­nek fel nagyobb számban. Az egyszerű félköríves fejlappal készített válto­zatokhoz hasonlóan az egyedibb fejlapformákhoz is (háromszögletes, pelta alakú, kettős fejlap, fejlap nélkül=B/6, 7, 8, 9. változat) kapcsolódhat háromféle keresztmetszetű fibulatest. Sőt Pannóniában és Da­ciában — a germaniai-raetiai térséggel ellentétben — a rugótokos térdfibuláknál is megjelenik a facettált, illetve háromszögletes keresztmetszetű fibulatest. Ezeken kívül kialakultak olyan sajátos alakítású fibulatesttel ellátott változatok is, amelyek többféle alakú (félköríves és téglalap alakú/háromszögletes) fejlapra is illeszkedhettek. Ilyenek az iker-, a delfin alakú és a stilizált delfinfibuláknak tekintett térdfi­bulák (B/10, 11, 12. változat), amelyek kizárólag vagy elsősorban Pannóniára jellemzőek. Egy változatnál (B/24 változat) a germaniai-raetiai rugótokos fibu­­láknál ismertetett fibulatestet alkalmazzák. A változatoktúlnyomó többsége kéttagú, de három változat (B/18-20 változat) azt mutatja, hogy egyta­­gúság Dacia mellett Pannóniában és Noricumban is jelen van, amely ezeken a területeken is barbaricumi hatásokra vezethető vissza. Noha fejlappal ellátott térdfibuláknál az alsó húrt germaniai-raetiai sajátos­ságnak tekintik, az északkelet-pannoniai leletanyag is azt igazolja, hogy a noricumi-pannoniai térségben is létrejöttek olyan változatok, amelyeknél vagy csak alsó (B/8, 14 változat) vagy alsó és felső húrt (B/7, 9, 10,11,13,16,17, 24 változat) egyaránt alkalmaztak. A tűtartó szinte mindig hosszirányú, de akadnak olyan változatok is (B/10; továbbá részlegesen B/ll, 23, 24 változat), amelyeknél a germaniai-raetiai rugóto­kos térdfibulákra jellemző keresztben álló tűtartó jelenik meg. A tűfészek hát- és/vagy belső oldalon történő megerősítése a pannoniai és a felső-moesiai leletanyagban figyelhető meg, ezektől a területektől nyugatra, illetve keletre az egyszerűen visszahajlított tűfészek jellemző. A pannoniai sajátosságnak tekin­tett, de barbaricumi fibulaformáknál is alkalmazott vékony, általában bronzlemezből hajlított hengeres tok alkalmazása számos változatnál (B/1-4, 7, 9, 11, 13,19, 20, 23 változat) igazolható. A fejlappal készített északkelet-pannoniai térd­fibulák esetében megállapítható, hogy térségünkben döntő többségben az elsősorban Pannóniára jel­lemző, illetve a noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségben általánosan elterjedt változatokat viselték. Tipikus germaniai-raetiai változatok nem fordulnak elő közöttük, de több esetben is megfigyelhető volt, hogy pannoniai vagy noricumi-pannoniai eredetű változatokba is beépítenek olyan szerkezeti eleme­ket (többnyire alsó húrozás, ritkábban sajátos alakú fibulatest vagy keresztben álló tűtartó), amelyeket germaniai-raetiai sajátosságnak tekintenek. Ugyan­csak alacsony a délkeleti és keleti területekre (Felső- és Alsó-Moesia, Dacia) jellemző változatok aránya is (B/21-22. változat). A leletanyagban több olyan pannoniai eredetű változatot (B/18-20, 23) is el le­hetett különíteni, amelyeknél szerkezeti elemekben (egytagúság, magas fejrész, derékszögben meghajlí­tott fibulatest, profilált kengyelhajlat) és díszítésben (ezüsthuzal-berakás) megnyilvánuló barbár hatások mutatkoznak. Leletanyagunkban mindössze öt térdfibula ké­szült olyan csuklós zárszerkezettel, amelyeknél a tű tengelyét többnyire kör keresztmetszetű csuklókarok tartják (Röhrenscharnier). A fibulákat a következő négy változatra lehetett felosztani. A C/i változat (Kát. Nr. 158) jellemzői közé a kör keresztmetszetű csuklókarok, a kisméretű, félköríves, díszítetlen fejlap, a hatszögletes keresztmetszetű fibulatest és a hosszirányú tűtartó tartozik. A fibvdatest kereszt­­metszete D alakú, három-, négy-, illetve ötszögletes is lehet. Minden olyan területen (Felső- és Alsó- Moesia, Dacia) megtalálható, ahol a csuklós térdfi­bulák népszerűek voltak. A C/2 változat esetében (Kát. Nr. 159-160) a fejlap a B/9 változathoz hasonlóan hiányzik, így ezeknél a fibuláknál a kiszélesedő és kismértékben visszahajló fejrész illeszkedik a kör keresztmetszetű csuklókarokra. A fibulatest teljes hosszában három­szögletes keresztmetszetű, tűtartója keresztben áll. Felső-Moesiában elterjedt változat, ahonnan legin­kább csak Pannóniába és Daciába jutott el. A C/3 változatba sorolt fibulánál (Kát. Nr. 161) egyedi megoldásnak tűnik a csuklókarokat helyette­sítő nyolcszögletes, zárt tok. A fibulatest tagolódása a B/16 változattal mutat hasonlóságot. A szalagszerű, párhuzamos oldalú és ívelten visszahajló kengyel­részen pelta alakú vagy ovális áttörés jön létre, a trapéz keresztmetszetű lábrész viszont felülnézetben kismértékben beívelő. A zárt tok miatt közvetlen párhuzamát nem találtuk, de azonos felépítésű és tagolódású fibulatest rugótokos és csuklós zárszer­kezetű térdfibuláknál is megfigyelhető. Az előbbiek Noricumban és Pannóniában, az utóbbiak Felső- Moesiában és Daciában fordulnak elő. A C/4 változat egyelőre párhuzam nélkül álló fibulájánál (Kát. Nr. 162) a szalagszerű kengyel pont­körökkel és hullámvonallal díszített, rajta az ovális áttörést nem visszahajlítással, hanem egy téglalap alakú támlappal hozták létre. Lábrésze ugyancsak szalagszerű, egyenes vonalú, végén trapéz alakban kiszélesedő, pontkörökkel díszített. Tűtartója ke­resztben áll. ■ i A rugótokos térdfibulákhoz hasonlóan a csuk­lós zárszerkezettel rendelkezők sem terjedtek el 57 ! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom