Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből A B/6 változat fibuláinál (Kát. Nr. 112-114) közös sajátosság a háromszögletes fejlap, amelyhez gallér nélkül többnyire szögletes keresztmetszetű, ritkábban gallérral D átmetszetű fibulatest kapcsolódik. Pannóniában és Felső-Moesiában vannak jelen, de az utóbbi területen előforduló darabokat is Pannóniából származtatják. Ezeken a területeken kívül igen ritkán alakítottak ki háromszögletes fejlapot. A B/7 változatba a pelta alakú fejlappal készült fibulákat soroltuk (Kát. Nr. 115-119), amelyre az eddigi változatokkal ellentétben többnyire — a germaniairaetiai sajátosságnak tekintett — alsó húrozású rugó jellemzó'. A változaton belül a fibulatest keresztmetszete, a gallér megléte vagy hiánya, illetve elhelyezkedése alapján hét szerkezeti forma különíthető el. D alakú keresztmetszet esetén a gallér hiányozhat, ha azonban jelen van, akkor vagy közvetlenül a fejlápon, vagy a kengyel egy felsőbb szakaszán, de még a hajlat alatt helyezkedik el. Facettált fibulatest esetén, amely leletanyagunkban nem fordul elő, csak a kengyel felsőbb szakaszán kialakított gallérra nem volt példa, háromszögletes keresztmetszet esetén viszont csak a két galléros forma ismert. Ennél a változatnál a rugót gyakran fedte egy különálló, vékony lemezből hajlított hengeres tok, amelyet pannoniai sajátosságnak tekintenek. Más leletegyüttesek tanúsága szerint egyszerűbb változatoknál (B/1-4 változatok) is alkalmazták. Pannóniára jellemző változat ez, amely legnagyobb számban a tartomány északnyugati részéből vált ismertté, ezenkívül csak Noricumban, elsősorban annak határvidékén tűnik fel, ezek esetében is pannoniai eredet tételezhető fel. A B/8 változat fibuláinál (Kát. Nr. 120-123) a változatos (facettált, D alakú, háromszögletes) keresztmetszetű fibulatest kettős: egy vízszintes állású háromszögletes és egy rézsútos állású téglalap alakú fejláphoz kapcsolódik. Kizárólag alsó húrozású rugóval, a noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségre jellemző fibulatesttel, megerősített tűfészekkel készültek. Az északkelet-pannoniai leletekkel mindöszsze egy noricumi és egy ismeretlen lelőhelyű fibula állítható párhuzamba, így a változat fő elterjedési és keletkezési helyének egyelőre Pannonia északkeleti része tekinthető. A B/9 változat fibuláinál (Kát. Nr. 124-126) a rugót fejlap helyett a kiszélesedő, esetenként alul visszahajló fejrész fedi. E változatba sorolható leletek többsége felső húrozású és facettált kengyelű, de van példa alsó húrozású rugóra és D alakú vagy háromszögletes keresztmetszettel jellemezhető fibulatestre is. így — felépítésüket tekintve — ugyanaz a változatosság jellemzi, mint az ugyancsak tipikus pannoniai készítménynek tekintett pelta alakú fejlappal készített térdfibulákat, amelyekhez hasonlóan fő elterjedési területüknek Pannonia, ezen belül is annak északnyugati része tekinthető, de kisebb számban Noricumban is feltűnnek. Előfordulásuk Noricumtól nyugatra és Pannóniától keletre szórványos. A B/10 változat a kettős fibulatesttel készült, ún. ikertérdfibulákat foglalja magába (Kát. Nr. 127), amelyek egy részénél — az északkelet-pannoniai fibulához hasonlóan — a félköríves fejláphoz keresztmetszetben D alakú, a térségre jellemző módon alakított fibulatest kapcsolódik. A leletek más részénél a facettált (noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségre vagy a germaniai-raetiai rugótokos térdfibulákra jellemző módon készített) fibulatest változatos alakítású (ívelt külső oldalú vagy szabályos téglalap alakú, illetve rugótok felé átmenetet képező) fejláphoz csatlakozik. Uralkodó az alsó húrozás. A fejlappal ellátott térfibulák között az egyetlen olyan változatot jelentik, amelynél kizárólag keresztben álló tűtartót alkalmaztak. Ez a felső-germán térdfibulákra jellemző sajátosságokat is magába olvasztó változat egyedül Pannóniában terjedt el, előfordulása más területeken szórványosnak mondható. A B/11 változat fibuláit (Kát. Nr. 128-129) delfinszerűen kiképezett fibulatest (kengyelhajlat felső oldalán sima vagy fogazott, hátuszonyt jelképező borda; kétoldalt szemszerű kiemelkedések; fej irányába ívelten visszahajló, farokszerű lábrész) jellemzi. Fejlapjuk félkör íves vagy pelta alakú, illetve háromszögletes lehet, ez utóbbi esetében a fejlap kiegészülhet rugótokkal, a rugót csuklós zárszerkezet is felválthatja. A fejlap ritkán hiányozhat is. Rugós zárszerkezet esetén gyakoribb a felső húr, a tűtartó esetenként keresztben is állhat. Pannóniában, ezen belül annak északnyugati részén kedvelt változat, amelynél esetenként ugyancsak felbukkanhatnak germaniai-raetiai sajátosságok. Kisebb számban Noricumban, Moesiában és Daciában is feltűnik. A B/12 változatba sorolt fibulákat (Kát. Nr. 130-131) ívelten visszahajló lábrészük alapján stilizált delfinfibuláknak is tekintik. Fejlapjuk félköríves vagy téglalap alakú, a fibulatest szalagszerű, keresztmetszetben téglalap alakú. Minden esetben felső húrozással és hosszirányú tűtartóval készültek. Két alsó-moesiai leletet kivéve egyelőre csak Pannóniából ismertek. A B/13 változat fibuláinál (Kát. Nr. 132-133) a kengyelhajlatnál félkörívesen vagy hosszában facettált, vaskos fibulatest lábrésze — az előző változatéhoz hasonlóan — a fej irányába ívelten visszahajlik. Fejlapjuk négyzetes vagy téglalap alakú, rugójuk többnyire alsó húrozású és rejthette hengeres tok, tűtartójuk hosszirányú. Kizárólag Pannonia területéről, ezen belül is a határvidékről ismertek. Közeli párhuzam nélkül áll a B/14 változat alsó húrozású fibulája (Kát. Nr. 134), amelynél a szalagszerű, ívelt és gomb helyett tagolt toldalékban végződő fibulatest közvetlenül kapcsolódik a téglalap alakú, derékszögben meghajlított fejláphoz. A B/15 változat félköríves fejlappal, gallérral és D átmetszetű testtel készített fibuláját (Kát. Nr. 135) a rézsútosan visszahajló, trapéz alakban kiszélesedő, külső oldalán díszített lábrész teszi egyedivé. 55
