Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Dévai Kata: A Komárom/Szőny vásártéri ásatások római kori üvegleletei
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 133-150. A KOMÁROm/sZŐNY-VÁSÁRTÉRI ÁSATÁSOK RÓMAI KORI ÜVEGLELETEI Dévai Kata Jelen tanulmány rövid összegzése 2007-ben megvédett szakdolgozatomnak, amelynek témája az egykori Brigetióból, Szőny-Vásártér lelőhelyen 1992 és 2005 között előkerült töredékes üvegleletek feldolgozása volt.1 Mivel Brigetio területén rendszeres és nagy területet átfogó ásatás ezen kívül nem folyt, példamutató kezdeményezés a vásártéri tanásatás/ Azt a célt tűztük ki, hogy a töredékes, ámde jó stratigráfiai megfigyelésekkel rögzített anyagból minél több információt nyerjünk az egykori üveghasználat mértékéről, fajtájáról, a kedvelt formákról és ezeknek a használatban betöltött funkciójáról. Továbbá szükséges volt vizsgálni a lelőhelyen az üveganyag funkció, szín, minőség szerinti megoszlását mind térben, mind időben. A települések üveganyagának kutatása rendkívül fontos feladat, lehetőséget nyújt arra, hogy ezáltal az üveghasználat mértékéről, az egyes periódusok közti különbségekről is képet kapjunk, ne csupán az adott korszakban használt típusokat ismerjük meg. Elemezhetővé válik az, hogy az egyes településrészeken mikor, mire, mennyi üvegtárgyat használtak. Természetesen számos nehézséggel is találkozunk a települések üveganyagának elemzésekor. Az üvegek töredékes volta megnehezíti pontos meghatározásukat, gyakran nem csupán a közelebbi típus behatárolása lehetetlen, de még funkcionális besorolásuk is reménytelen vállalkozásnak bizonyul. így a díszítetlen oldaltöredékek például csak statisztikai szempontból használhatóak fel. A KUTATÁS MÓDSZERTANA Szerencsére a töredékes üvegleletek feldolgozását tekintve is rendelkezésre áll már számos korszerű munka, elsősorban B. Rütti feldolgozása3 érdemel említést, aki az augsti leletanyagot publikálta példaértékűen, valamint a cholcehsteri anyagot4 kutató csoport eredményeit emelnénk ki. A szőny-vásártéri anyag feldolgozásakor elsősorban az említett műveket vettük figyelembe mind módszertanuk, mind terminológiájuk tekintetében. Sajnos az üvegedények formáinak megnevezésében mostanáig nem alakult ki egységes terminológia, ezért nem tekinthető ritkaságnak, ha ugyanazt a formát más-más szerző különböző névvel illeti. Fontos feladat lenne a hazai üvegekkel foglalkozó kutatók számára magyar nyelvű terminológia megalkotása, amely egyrészt a hazai üvegműves terminológiát, másrészt a Nyugat- Európában már kialakult, történeti korú üvegekre alkalmazott szakterminológiát venné alapul, figyelve arra, hogy a használt szakkifejezések az adott korban használt technológiákat, szerszámok sajátságait kellőképpen visszatükrözzék. A korábbi kutatás az edényeket kizárólagosan formájuk alapján próbálta meg osztályozni, jellemezni, azonban az utóbbi évek kutatásai a forma mellett már számos más tényezőt is figyelembe vesznek és fontosnak tartanak. Ezek közé tartozik az adott tárgy készítési technikájának alapos vizsgálata, illetve az ' Szőny-Vásártér az egykori polgárváros egyetlen szabadon fekvő területe, ahol 1992 óta szisztematikus ásatások folynak a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének tanásatásaként Számadó Emese és Borhy László vezetésével. edények funkció szerinti csoportba sorolása a tipológiai meghatározás mellett, valamint a szín és méret fokozott figyelembevétele. Ezért a tipológiai meghatározás mellett elsődleges törekvés az volt, hogy a töredékeket legalább funkció szerint csoportba lehessen sorolni. Ehhez S. M. E. van Lith és K. Randsborg tanulmányában közölt felosztást alkalmaztuk.3 Az edények alapvetően három nagy kategóriába sorolhatóak és a fő kategóriákon kívül hat kisebb csoportba oszthatóak be, ezek a következők: az első csoport („A” kategória) az asztali edények: ezen belül az étkészlethez tartozó darabok (tálak, tányérok, tálkák, csészék), az ivóedények (poharak, kelyhek, kupák), valamint az italfelszolgáláshoz használt edények (kancsók, kannák, palackok). A második nagy csoport („B” kategória) a tárolóedények csoportja, ezen belül a szállító- és tárolóedények (amphorák, különböző bütykösök), valamint a tárolóedények és temetkezési kiegészítők (fazekak, urnák). A harmadik csoportba („C” kategória) a gyógyszeres és testápoláshoz használt üvegek, unguentariumok, balsamariumok tartoznak. Ezen kívül a „D” funkciókategóriába soroltam a síküveg töredékeket, „E” kategória alatt szerepelnek a funkcionálisan és tipológiailag pontosan meg nem határozható töredékek. Ezt a funkcionális felosztást alkalmazva közelebbi képet kaphatunk az egykori Nekik ezúton szeretnék köszönetét mondani azért, hogy az anyag feldolgozását lehetővé tették. 2 SZÁMADÓ 1997,161. 3 RÜTTI 1991. 4 COOL-PRICE1995; COTTAM-PRICE1998. 5 VAN LITH-RANDSBORG1985. 133
