Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Mráv Zsolt a pata talpát kidolgozták és a boka alatt a csüdízület behajlított, ezért nem egy támaszkodó, vagyis talajra lépő, hanem egy lépésre emelt — valószínűleg jobb mellső — lábként határozható meg. A lépő mozdulat miatt hátul, a bokaszőr alatt a bőr gyűrődését is jelezték. Az elnagyoltan ábrázolt bokaszőr rövid, szinte csak jelképes. Néhány mélyen árkolt, csúcsába futó hullámvonallal nyelv alakú fürtökre tagolt. A pata talpa realisztikusan ábrázolt, felismerhető a falak 1,1 cm-es hordozószéle, a nyír hegye, amely lekerekített. A pata 1,7 cm mélységben kimélyített, enyhén homorú talpán egy horpadás, előtte lyuk, amely nem távtartó szeg helye, hanem sérülés vagy öntési hiba lehet. A pata éle helyenként csorbult. A boka és a csüd felületén gazdag, plasztikusan kidomborodó erezet látszik. Baloldalt egy kettéágazó, egészen a pata szegélyéig futó eret, az előoldal két szélén egy-egy hullámos, jobb oldalra pedig ugyancsak egy kettéágazó eret mintáztak. A párta rövid, a pata tetejét koszorúszerűen körbeölelő, átlagosan 3 cm széles körgyűrű alakú szőrzetét nem szálanként mintázták (mint a Kát. 2, 6 szobrokon), hanem csak elnagyolt, háromszög alakú, viasznegatívba durván bekarcolt fürtökkel jelezték. Elől, a pata középvonalában egy választék látszik, amelynek vonalától kétfelé ívelnek a szőrfürtök. Ugyanez elmondható a sarokvánkosoknál, ahol a középső nyírbarázda két oldalán előrefelé ívelnek a sarló alakú szőrfürtök. A két ellentétes irányba ívelő pártaszőrzet a pata oldalán találkozik, de itt nem egy spiccovális felületet fognak közre, mint a Kát. II/i és 6 töredékeken, hanem fokozatosan mennek át egymásba. Irodalom: PAULOVICS 1938, 68, 125, 23. jegyzet; ERDÉLYI 1958, 53-54; MRÁV 2003, 344, Anm. 86. b. Lovasok Az egykor lovon ülő alakok szobraihoz tartozó töredékeket nehéz, sokszor lehetetlen kiválasztani az embereket ábrázoló nagyszobrászati alkotások töredékeinek tömegéből. Mindössze néhány kritérium esetében állíthatjuk ugyanis biztosan, hogy az adott töredék lovas szoborhoz tartozott. Erre a térdben erősen behajlított láb és a ferdén tartott, talpán teljesen kidolgozott cipőbe bújtatott lábfej alapján következtethetünk. Azonosításuk nehézségei miatt a pannoniai tartományokból is mindössze egyetlen biztos és egy lehetséges lovas töredékét ismerjük, mindkettő behajlított térdet ábrázol. 13 13. Bronz lovas szobor lovasának töredéke (21. kép; 15. tábla) Őrzési hely: MNM ltsz.: RR 100.1868.1. Méretek: m=4i,2 cm, sz=20 cm, vfal=o,4-o,6 cm. Lelőhely: Aquincum (Budapest III. kerület, Óbuda). Rómer Flóris szerint 1866-ban mederkotrásnál került elő „az ó-budai hajógyár-sziget hídja fölött mintegy 60 lépésnyire [cca. 40 m M. Zs.] a budai parton”, egy drapériatöredékkel és egy aranyozott bronz női jobb kézzel együtt. Az utóbbi nem jutott a MNM gyűjteményébe. Elképzelhető, hogy beolvasztásra szánták ezeket a töredékeket, de az sem kizárt, hogy damnatio memoriaevel sújtott személyek szobrainak széttört, majd Dunába hajított darabjai voltak. Eredeti felállítási helyük mindkét esetben bizonytalan. Schröll hajógyári főtiszt ajándéka. Technika: A lovas szobor lábát segédnegatív segítségével külön öntötték. A vékony, egyenletes vastagságú bronzfal belső oldalán a segédnegatívba kézzel bedolgozott viasz lenyomataként hosszanti párhuzamos ujjnyomok látszódnak. Felismerhetők azok a helyek is, ahol az öntőmag repedéseibe befolyt a bronz. Az öntési hibákat és egy távtartó szeg négyzetes lyukát bronz tapaszokkal fedték. A megmaradt töredéken kilenc tapaszt alkalmaztak, egy részük már kiesett a fészkéből. Leírás: Másfélszeres életnagyságú bronz lovas szobor lovasának behajlított jobb térde az alsó lábszár egy részével. A térd felett a combnál illesztési felületet alakítottak ki, amely a láb külön öntésére utal. Törött, repedt, több helyen deformálódott. Felületét barnásfekete patina borítja. Keltezés: Kr. u. 2-3. század. Irodalom: RÓMER 1866, 185; PAULOVICS 1938, 68; NAGY 1942, 618; ERDÉLYI 1958, 53-54; CSERMÉNYI-THOMAS 1982, l, Nr. 6; SZIRMAI 1986, 9, kát. 11,11. kép; MRÁV 2003, 344, Anm. 86. 21. kép: Aquincum (Budapest, Óbuda). 1-2. Lovas behajlított térde (Fotó: Dabasi András) Fig. 21: Aquincum (Budapest, Óbuda). 1-2. Knee of a rider (Photo: András Dabasi) 102
