Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából 14. Lovas szobrának térdtöredéke (?) Savariából (16. tábla) Őrzési hely: MNM, ltsz.: RR 43.1906. Méretek: m=2i,4 cm, sz=i6,6 cm, vfal=o,i-o,35 cm. Lelőhely: Savaria (Szombathely, Vas megye). Technika: Vékony, egyenletes falvastagságú öntvény, amely segédnegatívos öntési technikát feltételez. Rossz minőségű, porózus öntvény, felületén sok gázzárvány nyomával. Ezek egy részét, főleg a láb belső oldalán, igyekeztek téglalap alakú tapaszokkal fedni, de többségüket nem javították. Leírás: Meghajlított térd a comb alsó és a lábszár felső részének egy-egy kis szakaszával. Két egymáshoz illeszkedő töredékből összeállítva. A comb és a lábszár által bezárt szög azonos a Róma városi Marcus Aurelius szobor térdének hajlatánál mért szöggel, ezért felmerül a lehetősége, hogy a savariai töredék is egy lovas szobor lovasának lábához tartozott. Ezt támasztja alá a térd környékének enyhén lapított formája is, amelyet a ló oldalához való idomulás eredményezhetett. A combnál egyenes illesztési felület, (16. tábla 2) míg az alsó lábszár esetében végig szabálytalan vonalat követő törésfeliilet látszik. A láb belső oldala — a térdnél egy kisebb felületet leszámítva — gyakorlatilag teljesen kitörött. Felületi elszíneződése alapján elképzelhető, hogy — a várost ért pusztítás vagy tűzvész során — másodlagosan megégett. Irodalom: Közöletlen, említi: MRÁV 2003, 343, Anm. 80 (fordítási hibából itt tévesen Pferdeknieként szerepel). 15. Velence (17. tábla) Őrzési hely: SZIKM, ltsz.: 3625. Méretek: m=67 cm. Lelőhely: Velence (Fejér megye). Leírás: Megközelítőleg fél életnagyságú mészkő lovas szobor torzója. A ló első része a lovas alsó lábszáraival, valamint a lovas feje és a ló hátsó lábai letörtek. A ló testes, hátán a nyereg és a faron futó szíj felismerhető. Alovas hosszú ujjas tunikát és szélén rojtos köpenyt visel. Irodalom: MAROSI 1932, 64; FITZ 1970, 20, 54, 9. kép; Ubi-erat-Lupa Nr. 6033. A pannoniai lovas szobrok értékelésénél mai ismereteink alapján tehát hat szoborbázisra és tizenöt szobortöredékre támaszkodhatunk, amely provinciális viszonylatban nem is kevés. (22. kép) A lovak szobortöredékei között elsősorban a végtagok és a lófarkak, illetve sörények töredékei dominálnak, de szembetűnő a fennmaradt genitáliák magas számaránya is. Lófejhez tartozó töredék nem maradt fenn. A lovasokat pedig csak két térdtöredék képviseli. A lovas szobrokat bizonyító leletek többségének ugyan ismerjük lelőhelyét, mégis keveset tudunk felállításuk eredeti helyszínéről és kontextusáról. Szinte mindegyik felsorolt lovas szobor valamilyen formában városokhoz köthető, amit a szoborállítások tradicionális gyakorlata és hagyományai, valamint a császári elvárások mellett a városi lakosság jobb anyagi helyzete is indokol. Bizonyosan városokból és tisztán civil kontextusból származik a belsőpannoniai leletek többsége. így városokban, leginkább azok fórumain állhatták azok a lovas szobrok, amelyekhez a Neviodunumban (Kát. I/i), Municipium Iasorumban (Kat. I/2, II/6—9), Savariában (Kát. 1/6), Scarbantiában (Kat. I/3-5) talált töredékek vagy szoborbázisok tartoztak. Közülük in situ, a fórumon csak a savariai és a három scarbantiai lovas szobor talapzata őrződött meg, a többi bázis és töredék lelőhelye a városokon belül másodlagos. A neviodunumi bázist később kváderkővé faragták át, a Municipium Iasorumban lelt, III. Gordianust említő bázisburkoló feliratos lapot pedig a városfalba építették. A scarbantiai három bázis alapján tudjuk, hogy a pannoniai városokban — Italia és más provinciák városaihoz hasonlóan — a lovas szobrokat előszeretettel helyezték a forum capitoliumi templommal szemközti szélére. Ez a hely a tér közepe után a szobrok számára elképzelhető legelőkelőbb pozíció volt. Bár az aparhanti töredék is egy belsőpannoniai településen került elő (Kát. II/11), eredeti felállítási helyét egyelőre nem tudjuk meghatározni. Valószínűleg egy közeli városból (talán Sopianaeból vagy Ioviából?) szedhették össze és újrahasznosítás céljából szállították a településre. Egy másik, helyben talált nagybronz töredék (Appendix II/7) miatt azonban akár helyi felállítása is elképzelhető lehetne, de ehhez Aparhanton legalábbis egy várost kellene feltételeznünk, amely egyelőre nem tűnik valószínűnek. Ugyancsak problémás a legiótáborokkal rendelkező települések területéről begyűjtött lovas szobortöredékek értelmezése. Ezek többségükben régi leletek, amelyek településeken belüli pontos lelőhelyét nem jegyezték fel. A carnuntumi, brigetiói és aquincumi leletek kapcsán ezért nem dönthető el, hogy eredeti felállítási helyük a legiótáborok principiája vagy a polgárváros, illetve canabae fóruma volt. Csak egy carnuntumi töredék (Kat. II/5) kapcsán hagyományozódott egy ma már ellenőrizhetetlen és ezért bizonytalan adat, amely szerint azt a legiótábor területén gyűjtötték. Az aquincumi lovas térdtöredékét a Duna a legiótábor és a helytartói palota között folyó ágából kotorták ki (Kat. II/13), így az általa feltételezett lovas szobor bizonyosan nem a polgárvárosban, hanem vagy a legiótáborban vagy a canabaeban, esetleg a helytartói palota épületegyüttesében képzelhető el. Az ábrázolt személy egy damnatio memóriáéval sújtott császár vagy kevésbé valószínűen helytartó lehetett, akinek képmását megrongálták, és annak töredékeit (vagy azok egy részét) a folyóba szórták. A damnatio memoriaere ítélt császárok és más személyek képmásait — csakúgy, mint holttestét — meg-103
