Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Fülöp Éva Mária: Feljegyzések a halászatról. Adatok a tata-gesztesi Esterházy-uradalom mesterséges tavi halgazdálkodása 18 - 20. századi történetéhez
Feljegyzések a halászatról vizet bocsátottak, így gondolva táplálni a visszatelepített halakat.52 A tatai Esterházy-uradalom a 19-20. században is folytatta tavi halgazdálkodását. Herman Ottó 1887-ben megjelent alapvető munkájában, „A magyar halászat történetében” maga is utalt a tatai uradalom gazdálkodására: „Érdekes az Esterházy-féle, Tatán folytatott tógazdaság, amely 1802 óta rendszeresen foly.”53 Amikor egy évvel később kiadta „A halgazdaság rövid foglalatja” című, az általa követendőnek tartott, valójában a természetes ártéri folyamatokhoz hasonló műveléshez54 gyakorlati tanácsokat nyújtó kézikönyvét, köszönetét mondott Postaházy (Rostaházy) Sándornak, a tatai uradalmi tógazdaság intézőjének, aki munkája elkészítésében segítségére volt.55 56 A halgazdaság és a szántóföldi növénytermesztés kapcsolatát tekintve az uradalmi levéltárból ebből az időből olyan adatot is ismerünk, amely szerint a tavak tisztításakor az iszapot a vetések alá trágyaként teregették el.36 Szabad György a tata-gesztesi uradalomról írott monográfiájában így foglalta össze az uradalom reformkori halgazdasági tevékenységét:57 „A haltenyésztésre igen nagy gondot fordítottak.”58 16 község tavaiban volt halászat. A tavak rendszerében szaporító- és ivadéknevelő-tavak is találhatóak voltak. Hizlalásra a tatai, 554 hektár területű Öreg-tó, a nagyigmándi tó és a két környei tó szolgált. A halak szállítását robotoló parasztok szekereivel, tartályok segítségével végezték. A halak mennyiségét fajta, súly és darabszám szerint pontosan, tavanként számon tartották. A tenyésztett fajták közt főként ponty, csuka, kárász, sügér, compó szerepelt. A zsákmány mennyisége évenként nagy eltéréseket mutat. Az összesített eredményt tekintve például a következő 3 évben e mennyiségek közt mozgott a zsákmány: 1829 365 bécsi mázsa 1830 779 bécsi mázsa 1831 203 bécsi mázsa Ennek megfelelően szóródtak az ágazatból eredő bevételek is, 1000-40 000 pengő Ft közt mozogva évente. A tatai Nagy-tóban több halat foghattak ki, mint a többi uradalmi halastóban együttvéve: 3 évente 1000-1200 mázsa közt mozgott a lehalászott menynyiség. 1821-ben költséges átépítés történt Tatán, melynek eredményeként a hizlaló Öreg-tó vizét eresztők, rekesztők, zsilipek segítségével harmadévenként leereszthették. 52 KONCSOL 2002,192. 53 HERMAN 1887, 634. 54 „...az ősi rétség természetével bíró tavakat kell alkotnunk.” (PÉNZES-TÖ LG 1980,131.) s? INTRA HUNGÁRIÁM 2008,12. 56 MÓL CSEL P. 187. Birtokigazgatási iratok. II. A. Tisztiszéki jegyzőkönyvek 1798-1803. Consessus A halak értékesítése nagyrészt helyben történt: bár a legnagyobb részt kereskedők vették meg és szállították el, de a tatai polgárok és mesteremberek, a szerzetesrendek, a városi, az uradalmi alattvalók is vásároltak az áruból. Fényes Elek leírása szerint „leggazdagabb hal dolgában a tatai uradalom, itt a halászatot az egész uradalomban egy rendszerre vitték; a tavak el vannak osztva szaporító, nevelő és hizlaló tavakra, s amazokból kihalásztatván, végre hizlalóba eresztetnek át a halak. Ily hizlaló kiváltképen négy van: a tatai Nagytó, a nagyigmándi tó és a környei két tó. E tavak zsilipekkel és fenékzúg ókkal vannak ellátva, hogy vizök egészen leeresztethessék; a két környeit együttvéve közülök minden 3-dik évben kihalásztatik, s megadnak egy leeresztésre 1000-1200 mázsa halat”.59 A Vág melléki mocsarak, különösen pedig a gesztesi járásban a Concó, sok csíkot és néha teknősbékát is szolgáltattak. A nevezetes tatai Öreg-tónak természetesen Fényes is külön leírást szentelt: „Tata és Tóváros közt terül el a 600 holdnál többet magában foglaló, nyugotról keletnek tojásdad kerekségű tatai nagy tó, melynek tenger feletti állása 180 láb. E tó 1730-dik s következő években gr. Esterházy József által épített nagy töltés általnyerte mostani formáját. 1821-ben egy költséges és a tudomány újabb szabálya szerint készített fenékzúgóval látatván el, melyen annak vizei egészen leeresztethetvén, a tónak tökéletes kihalászása lehetővé tétetik. Ezen tó minden harmadik évben halásztatván, ad 1000-1200 mázsa halat, leginkább pontyot, de csukát, kárászt, sügért sőt compót is. A tett próbák szerint szépen tenyésznek a tok és harcsa is; legutóbb 1847-dik évi december 1- én halásztatott ki. Ezen tónak nyugoti oldalán áll a vár. A tó keleti része, hol a gallai-ér beleszakad, nádas rét, mely a baji határra is kiterjed. Ezen nagy tó veszi fel általában a vidék majd minden, kisebb-nagyobb vizét. Legnevezetesebb forrása van azonban épen a vár tövében, hol emberkarnyi vastagságban buzog fel a kristály víz. Széles sánc veszi körül, mely a Nagytóból zugokon át vízzel megtöltetvén, jelenleg halak tartalékhelyéül szolgál.”60 A kiegyezés korszakát követően, a 19. század végéhez közeledve, jelentős gazdasági fellendülés bontakozott ki hazánkban. A magyarországi tavi halgazdálkodást vizsgálva a Halászat című folyóirat friss adatai igazíthatnak el: „Rendszeres tógazdaságunk, a melyek tavai t. i. tetszés szerint lecsapolhatok s megtölthetők, ez idő szerint 29 helyen kerekszámban 2500 kát. holdon van; meglévő állóvizeink pedig, a conferentialis oeconomici N. 1506. Tata, 1802. november 17. 57 SZABAD 1957, 89-90. 5« SZABAD 1957, 89. 59 FÉNYES 1848,36. 60 FÉNYES 1848, 35. 111
