Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Marton Melinda: Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története (1852 - 1944)
Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története ködésével. A színházjegyekből befolyt bevételt a gróf rendszeresen felajánlotta jótékony célra. A lóverseny hétvégéjén a gróf a várat is megnyitotta, hogy a vendégek Rausz János várnagy kalauzolása mellett megtekinthessék a kép- és fegyvertárat, valamint a lovas múzeumot.62 Az 1886-ban életre keltett intézmény rövid idő alatt annyira megnyerte a bécsi és a budapesti versenyistállók tulajdonosainak tetszését, hogy a résztvevők száma évről évre emelkedett.63 A versenypályán éppen ezért a lelátóhelyek számát bővítették és újabb sör- és borkimérő helyek épültek.64 Tata volt a 19. század utolsó évtizedeiben a „magyar Epsom”,65 ahol Bécs és Budapest legnagyobb sportkedvelői találkozhattak. Tata a lóverseny időszakára a monarchia társasági életének rivaldafényébe került. A rendezvénysorozat azonban nemcsak szórakozást, hanem jelentős anyagi hasznot is biztosított az Esterházyaknak és a tataiaknak.66 Tatán a 19. század utolsó évtizedében száz nyerges dolgozott, ezek kiváló versenynyergeket és gyönyörű lószerszámokat exportáltak. A lóversenyek, a nagyszámú kiszolgáló személyzet felszerelése és ruházata, a szerszámok, nyergek, takarók, hevederek gyártása, valamint a látogatók, kirándulók tömegének ellátása, továbbá a Tatán történt vásárlások jelentős ipari, kereskedelmi-vendéglátói fejlődést eredményeztek. A két fogadón kívül (az Esterházy és a Szemere) a vizsgált időszakban számos vendéglő, kávéház, borozó, söröző, divatáru üzlet, ruha-, textil-, vegyesbolt, 19 cukrászda és 21 csemegeüzlet, valamint az iparosok által fenntartott üzletek működtek.6 A versenyekkel párhuzamosan a gróf évente lódíjazásokat rendezett, hogy „a vidék mezei gazdáit ösztönözze »jobb anyag előállítására« és hogy az észlelt hibákról és a lógondozásnál általánosan tapasztalt helytelenségekről ily alkalmakkor felvilágosittatván okuljon.”68 Grébicspusztán pedig rendszeresen lehetőséget biztosított a tatai ménesből kiválasztott ménekkel 3 és 6 forint között a pénzért való fedeztetésre.69 A tataiak lovaikat többnyire az évente megtartott katonai lóvásárokon értékesítették.70 A gróf versenyistállóival ezekben az években érte el a legnagyobb sikereket. A budapesti pályán 62 STROBEL é. n., 2-3. 63 Tata-Tóvárosi Híradó 10. évf 34. sz. 1889. augusztus 24. 64 Vadász és Versenylap 32. évf. 54. sz. 1888. augusztus 24. 413-65 Az első kancadíj kiírására 1779-ben Epsom közelében Edward Stanley birtokán került sor. (HECKERKARÁDI2004, 60.) 66 Tata-Tóvárosi Híradó 16. évf. 35. sz. 1895. augusztus 31-67 Az 1893 májusában megjelent ipartestületi értesítés alapján. (Tata-Tóvárosi Híradó 15. évf. 24. sz. 1894. június 16.) kivívta magának a legkiválóbb ügetőtenyésztőnek járó elismerést. Esterházy Miklós József a magyar ügetősport megteremtője volt. Az Esterházyak tatai ménese magasan kiemelkedett az ügető versenylótenyészménesek közül. A budapesti ügető versenyistállója 1883 és 1892 között összesen 21 rekordot ért el. A versenyistálló állománya négy apamén és kilenc kanca volt, amikor a gróf 1892-ben felhagyott a tatai ménesben az ügetőtenyésztéssel.71 A főúr a budapesti versenyistálló felszámolásával együtt a királyi falka vezetéséről is lemondott. A rendelkezésre álló adatokból tudjuk, hogy 1892-ben a ménes 24 darab anyakancával, 13 csikóval,72 továbbá a budapesti és a tatai versenyistálló együtt 39 versenylóval rendelkezett. Ez összesen 76 darab lovat jelent. Ez a szám azonban nem tartalmazza a rideg kancák, mének és heréit mének adatait, amelyekről sajnos nincs pontos adat. Feltételezhető, hogy a tata-remeteségi ménesben alkalmazott tenyésztési modell és állományösszetétel a mátyusházi ménesben alkalmazott modellhez hasonló volt. Az adatok alapján a mátyusházi ménesben 1833 és 1847 között a rideg kancák, mének és heréit mének számának összege minimum 35 volt, az ottani ménes adataiból kiindulva tehát a tata-remeteségi ménes teljes állománya 1892-ben minimum 111 ló volt. A tata-remeteségi ménes sikerét mutatja, hogy a gróf két egymást követő évben, 1894-ben és 1895-ben is megnyerte az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) által tavasszal rendezett lóvásáron remek négyes fogatáért az 1. díjat.73 A tatai gróf lovai azonban 1895-től kezdve egyre ritkábban szerepeltek versenyeken. Az 1895-ös és az 1896-os tatai lóversenyeket még megtartották, de már a betegágyhoz kötött gróf jelenléte nélkül. A betegsége ellenére továbbra is fenntartotta a versenyistállóját. Amikor 1897-ben meghalt, még 20 lova volt tréning alatt, ebből 4 négyéves, 7 kétéves és 9 egyéves csikó volt.74 A híres Adams, a remeteségi mester, valamint Hitch, Smart, Benson gondoskodtak arról, hogy a tatai tréningtelep a nagyúr ménesének közelében meg az általa fenntartott versenypályán tovább éljen és virágozzék.75 A gróf utód nélkül hunyt el, birtokait unokatestvére, Esterházy Ferenc örökölte. 68 Tata-Tóvárosi Híradó 8. évf. 42. sz. 1887. október 15. 69 Tata-Tóvárosi Híradó 8. évf. 6. sz. 1887. február 5. 70 Tata-Tóvárosi Híradó 11. évf. 35. sz. 1890. augusztus 30.; 12. évf. 15. sz. 1891. április 11. 71 VECSEKLŐY1982,154. 72 WRANGEL1895,110-114. 73 Az 1894-es fogatot Tesdorp dániai lókereskedő 3600 koronáért külföldre vitte. (Tata-Tóvárosi Híradó 15. évf. 24. sz. 1894. június 16.; 16. évf. 8. sz. 1895. február 23.) 74 Tata-Tóvárosi Híradó 18. évf. 15. sz. 1897. február 21. 75 FEHÉR 1990,56. 147
