Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Mráv Zsolt hármas tagolású lóhere alakúak. A balra ívelő három levél lemezén 3 pontot poncoltak be, majd a felületet aranyozással borították. A jobbra leágazó két levelet pedig niellóberakás tölti ki. A hármas tagolású levelek, aranyozott lemezükön a jellegzetes három ponttal megjelennek a nagyberki-szalacskai kincs keskenyebb övlemezén (5. tábla 2) és a wroclawzakrówi négyzetes kivágással rendelkező lemezen is (6. tábla 1). A kaiseraugsti kincs kandeláberének pálcatagját egy szakaszon farkasfogakkal közrefogott mezőben niellóberakásos indahullámok díszítik, amelyekről felváltva aranyozott és niellóberakásos levelek ágaznak le,28 amelynek rendszere erősen emlékeztet a dunaharaszti szíjvégveret díszítésére. Az utolsó indahullám kör alakú mezőt közrefogva visszakunkorodik, a vége pedig kettéágazik. Egyik ága indaspirálba, a másik pedig felfelé álló levélben végződik. Az aranyozott levelek kontúrját kívülről sűrűn beponcolt pontsor kíséri, míg ugyanez a niellós levelek körül nem jellemző. Poncolás nyomai íves vonalban a szegecsfej körül is felismerhetők. A függőleges indahullámra és az abból leágazó poncolt, aranyozott levéllemezekre épülő díszítése, ha nem is azonos a brigetiói szíjvégveretével, annak közeli analógiája. A niellóberakás különösen jellemző volt a Kr. u. 1. századi katonai felszerelési tárgyakra, főleg fehérfémmel vagy ezüstlemezzel borított bronz öv- és lószerszámveretekre, de a niellóval díszített militaria a század utolsó harmadában fokozatosan eltűntek, átadva helyüket az áttört vagy emailberakással, illetve poncolással díszített véreteknek.29 A katonai felszerelési tárgyakon a niellóberakás csak a 3. század második felében jelent meg újra, de a technikát ekkor már - néhány bronzból készült kivételtől eltekintve - ezüst alapfémen alkalmazták. Bár a Kállay gyűjtemény szíjvégverete teljesen megegyezik Budapest-Pasarét/Wroclaw-Zakrów típusú övgarnitúrák közé tartozó silistrai és a Mainzban őrzött szíjveret típusával, méretével és sok tekintetben díszítési stílusával is, mégis különbözik tőlük abban, hogy a berakás fémalapja a brigetiói darabnál nem ezüst, hanem bronz. Ezzel azonban nem áh egyedül, mivel még két, övhöz tartozó késő 3. századi niellóberakásos bronzveretet ismerünk. A daciai gombot K. Horedt közölte elsőként, de A. Diaconescu volt az, aki felismerte e csoportba való tartozását.30 1. Niellóberakással díszített bronzgomb31 (2. kép) Típus: Gomb, csónak vagy mandula formájú fejjel. 28 MARTIN-KILCHER1985,173, Abb. 20. 29 DESCHLER-ERB 2000. 30 HOREDT 1958, 22-23, Abb. 3.1; DIACONESCU 1999, 220-222, 240, Abb. 12.40. Őrzési hely: Nagyszeben (Hermannstadt/Sibiu/ Nagyszeben, RO), az egykori Brukhental-Museum. Ltsz: régi 108.1876, mai 6349. Lelőhely: Apulum (Alba Iulia/Gyulafehérvár, RO). Lelőkörülmények: Ismeretlenek. Valószínűleg szórványlelet. Méretek: h=6,7 cm. Leírás: Bronz gomb hegyes csúcsba futó, keskeny, általában csónak alakúnak leírt fejjel, amelynek hátoldalából, annak közepéből egy szegecsszár indul ki. Ennek alja letörött. Díszítése: Niellóberakással. Két oldalán ellenkező irányba futó, egymást követő szimpla háromszögsor. (A. Diaconescu által közölt rajzon inkább konkáv négyszögek: 2. kép 2-3.) A gomb tetején, annak függőleges középvonalához igazodva, a két csúcs irányába 6-6 kis háromszögből komponált motívumsort helyeztek, amelyek között hullámzó borostyáninda fut, hét hullámmal és azok homorú ívéből rövid nyéllel leágazó szív alakú borostyánlevelekkel. Ezek párhuzama a zsanéros szíjvégveretek niellós díszítőmotívumai között kereshető: (Nagyberki-Szalacska: 5. tábla 4; Wroclaw-Zakrów: 6. tábla 3). Keltezés: A. Diaconescu a Kr. u. 280-290-es évekre keltezi, nyitva hagyva a 4. század eleji használat lehetőségét is,32 ez azonban indokolatlanul késői. Valószínűbb a Kr. u. 271 előtti gyártása. (L. alább). A másik bronz alapfémbe rakott niellóberakásos veret a közelmúltban jutott a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményébe. 2. Niellóberakásos bronz katonai övlemez töredéke33 (7. tábla) Őrzési hely: MNM. Ltsz.: RR 2009.10.1. Lelőkörülmények: Ismeretlen. Illegális fémkeresős kutatás során találták, ezért legvalószínűbben településlelet lehet. 2000-ben a kaposvári rendőrség - több tízezer más régészeti lelettel együtt - lefoglalta,34 majd a bírósági ítéletet követően a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Lelőhely: Ismeretlen. A lefoglalt leletek között talált modern tárgyak alapján a fémkeresős tevékenység a Dél-Dunántúlra korlátozódott. A veret lelőhelye ezért valahol Somogy, Tolna vagy Baranya megye területére feltételezhető. (A nagyberki-szalacskai lelet is erről a vidékről származik. L. alább.) Méretei: h=4,65 cm, sz=4 cm, v=o,2 cm, á , =0,9 cm, h =2,2 cm, sz =0,9 cm. A clíszitőmotívum alapján a lemez alakja közel szabályos négyzetre szerkeszthető ki, amelynek oldalhoszszúsága 7, farkasfogakkal körbevett középső mező nagysága pedig 6 cm körüli lehetett. (7. tábla 4) 31 HOREDT 1958, 22-23, Abb. 3.1; DIACONESCU 1999, 220-222, 240, Abb. 12.40. 32 DIACONESCU 1999, 221-222. 33 MRAVs. a. 34 A perről és tanulságairól: MRÁV-SZABÓ 2006,25-26. 18
