Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Horváth István: A népi építészet átalakulása a 20. század második felében. Egy dunántúli példa

Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16 (2010) 151-158. A NÉPI ÉPÍTÉSZET ÁTALAKULÁSA A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Egy DUNÁNTÚLI PÉLDA Horváth István A második világháborút követő évtizedek - min­den társadalmi réteget érintő - változásai a paraszti életmódot alakították át a legmélyrehatóbban, gyö­keresen megváltoztak a falusi lakosság mindennap­jai, életstílusa, értékrendje. Napjaink faluképének meghatározó elemei az 1960-as, 70-es években épült lakóházak, megjelenésük; beosztásuk tükrözi a Ká­dár-korszak falusi életmódját. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy egyetlen települést vegyen górcső alá, és a rendelkezésre álló írott források segítségé­vel bemutassa ennek az átalakulásnak egy szeletét, a falusi építkezési szokások változását, a hagyományos építészet eltűnését. A kutatás helyszíne egy Komárom-Esztergom megyei település, a Gerecse hegység lábánál fekvő, a vizsgált korszakban mintegy 3000 főnyi lakossággal rendelkező Kocs község volt. A falu a földosztásig a tatai Esterházy-uradalom részét képezte, lakossága döntően református. Tradicionális kultúráját, lakos­ságának életmódját egy az 1930-as években született néprajzi monográfia örökítette meg, amelyben Fél Edit részletesen bemutatta a falu lakóit, életmódju­kat, többek között a község hagyományos építészetét. Ezt alapul véve kívánja e tanulmány a 20. század má­sodik felének változásait nyomon követni, egyúttal kísérletet tesz egy település közelmúltja egy szeleté­nek bemutatására írott források segítségével.1 „A földszerzés gondolata volt az egyik legfőbb életcél. Lakásukat elhanyagolták. Az apró kis ab­lakokon kevés fény szűrődött be a döngölt földű szobába. A bútorok régiek, barnák és használattól kopottak. Ki tudja, melyik nagyanya hozta a házhoz. Két ágy, asztal, szekrény és a sarokban L alakú pad. Semmi több” - jellemezte a falu hagyományos építé­szetét és lakberendezési szokásait egy kocsi diák a hatvanas évek közepén, egyúttal szembeállította ezt az új „modern, tágas és világos otthonokkal”.2 Né­hány esztendővel később egy másik kisdiák egy rajz­sorozat keretében mutatta be a falujában végbemenő változásokat, egyik rajzán a „régi” és az „új” házakat jelenítette meg.3 (1. kép) 1 E tanulmány egy átfogóbb kutatás részeredménye, amely az írásos forrásokon túlmenően néprajzi gyűj­tésre is hagyatkozik. E helyen, részben a terjedelmi korlátok miatt, részben amiatt, hogy a néprajzi ku­tatás jelenleg is folyamatban van, elsősorban az írott (levéltári, statisztikai) forrásokból nyerhető adatokra hagyatkoztam. 2 JUHÁSZ 1968,17. 3 A hetvenes évek elején készült dolgozat írója ismeretlen. (KDMMHGy Itsz. n.) 1. kép: Az építészet változása egy helyi diák szemével Fig. 1: Changes of architecture in a schoolchild’s view Jól látható, hogy gyerekszemmel is a legfőbb település- és utcaképformáló tényezők, a lakóházak milyen óriási változáson mentek keresztül a második világháborút követő két évtized alatt, gyökeresen át­alakítva a falu tradicionális építészetét. Az 1980-as évek elejére Kocs házainak több mint kétharmada kicserélődött,4 már az 1960-as, 1970-es évek forduló­ján is csupán az akkor lakott épületek fele épült 1945 előtt.5 Az átalakulás olyan gyors ütemű és mélyreható volt, hogy az 1990-es évek elején már csak egy volt zsellérházat talált a falu akkori elöljárósága, amelyet tájháznak alakíthatott ki.6 Kocson a 20. század közepéig a magyar nyelv­­területen évszázadok óta elterjedt háromosztatú, szobát, konyhát és kamrát magába foglaló lakóházak voltak jellemzőek, illetve kisebb részben megtalál­hatóak voltak a csak szobát és konyhát tartalmazó kétosztatú házak is. Más dunántúli szalagtelkes településekhez hasonlóan a lakóépületek az utcára merőlegesen álltak, többségük tájolása délnyugati volt. A két- és háromosztatú házak között a legszem­betűnőbb különbséget az jelentette, hogy az előbbibe 4 KSH 1981, 613. 5 KSH 1970,503. 6 Sajnos ez az épület csak a település régi építészetének kis szeletét képes megjeleníteni, hiszen a falunak leginkább arculatot adó kis- és nagygazdaházak közül egy sem maradt fenn, legalább közelítőleg eredeti formájában. Számos gazdaház a 20. század 20-as, 30-as éveiben épült, néhányuk ma is áll, de ezek már új korukban is valamelyest eltértek a hagyományos kocsi épületektől. 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom