Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Mráv Zsolt 1. kép: Brigetio. 1. A niellóberakással díszített bronz szíjvégveret és az ugyanabban a sírban talált övcsat a KDMM leltárkönyvében; 2. Az övcsat elő- és hátoldalának fotója Fig. 1: Brigetio. 1. The niello-inlaid strap terminal and a bronze belt buckle from the same grave in the inventory of the Kuny Domokos County Museum in Tata; 2. Photo of the belt buckle Készítéstechnikája Viaszveszejtéses eljárással bronzból öntött. A niellóberakás fészkeit még a viasznegatívba alakították ki, majd a nyers öntvényt hidegmunkával utándolgozták. Leírása A KDMM Kállay gyűjteményének leltárkönyvében találóan „óramutató” formájúként leírt szíjvégveret (t. kép) három részre tagolódik. Felül egy lefelé keskenyedő, trapéz alakú szíjbefogóra, amelynek szétnyíló végébe egy ezüst, félgömb fejű szegeccsel rögzítették a bőrszíjat. Középen a szegecs felett a tagolt, vízszintes élből kiindulva egy-egy ferde bemetszés látható. A szíjbefogó egy gyűrű alakú középrészbe fut át, amely lefelé keskeny és hosszú, kerek keresztmetszetű pálcatagban végződik. A folyamatosan vastagodó pálcatag végén profilált gömböt alakítottak ki. A veret felületén a leltározáskor még „ezüstözés nyomait” figyelték meg, amelyek - valószínűleg egy későbbi restaurálás következményeképpen - ma már nem láthatók. Díszítése A szíjbefogó mindkét oldala poncolással, aranyozással és niellóberakással gazdagon díszített. A viasznegatívba a szegecslyuk alá három ágba futó, szabálytalan vonalú inda fészkét karcolták. A két szélső ág végén poncolt szőlőfürtöket találunk. Ezt fémberakás eredetileg sem díszítette. A szíjbefogónak mind az elő-, mind a hátoldalán az oldalélekkel párhuzamosan, kifelé álló, sűrű és ferde állású fogsormotívumhoz hasonló niellós szegélydíszítés fut. Felső vonaluk egy-egy befelé kunkorodó indaspirálban végződik, amelyről egy rövid, kifelé ívelő kacs ágazik le. A szegélydíszítés által közrefogott trapéz alakú mezőket niellóberakással hangsúlyozott (borostyán?)inda hullámokkal töltötték ki. Az indák vonalvezetése az elő- és a hátoldalon eltérő. Az előoldalon az inda egy spirálból kiindulva három, felfelé egyre nagyobb ívű hullámot ír le, majd a jobb oldali szegélydísz indaspiráljával találkozik. Az indahullámok által közrefogott három felületbe egyegy csepp alakú levelet helyeztek, amelyek spirálban végződő, az indák hullámvonalának ívét követő szárból ágaznak le. A lefelé csökkenő méretű levelek kontúrját niellóberakással emelték ki, a levéllemezek poncolással sűrűn borított felületét pedig eredetileg aranyozták. Legalább is erre utalnak a levelek éleinek vonalában sok helyen megőrződött aranyozásnyomok. Az inda és a levelek kontúrját szabálytalan sűrűségben poncolt pontsor kíséri. A hátoldal ugyancsak niellóval berakott, eltérő és kissé darabos vonalvezetésű indadíszítése alul egy S alakú hullámmal indul, amelynek mindkét vége kifelé ívelő spirálban végződik. Ennek tetejéből egy újabb S hullám ágazik le, amelynek a felső íve lényegesen nagyobb. Az alsó ívéből pedig balra egy spirálos kacs indul. Az indák által közrefogott négy felületet hasonló alakú és díszítésű levelekkel töltötték ki, mint az előoldalon. A levelek fentről lefelé történő méretcsökkenése azonban itt jelentősebb, mint az előoldalon. A legalsó levél 14
