Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Egy késő 3. SZÁZADI, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret Brigetióból már egészen kis méretűre sikerült. Egy ötödik levél is felismerhető a legfelső hullám fölött, eredetileg egy niellós vonalkeretben. Az indák és a levelek kontúrját itt is poncolt pontsorok kísérik. A középső gyűrűtagnak mind az elő-, mind a hátoldalán egymással érintkező kis háromszög motívumokból álló sorminta fut körbe. Ezeknek csak a fészke őrződött meg, a niellóberakás mindenhol kiesett. Ugyanezt a díszítést találjuk az alsó pálcatag elő- és hátoldalán, de a háromszögek itt csúcsukkal lefelé állva függőleges vonalba rendezettek. Típuspárhuzamai Aközépgyürűvel ellátott, alul pálcatagban végződő szíjvégveretek legkorábban a Kr. u. 2. század végén, de bizonyosan csak a 3. század elejétől kimutatható, jellemzően hadseregben használatos új típusú övék (övkarikás, keretescsatos cingulumok") hosszú, gyakran térdig vagy még lejjebb érő szíjainak egy vagy két ágra hasított végét díszítik, az utóbbi esetben párosával. A középgyűrüs szíjvégveretek több Kr. u. 3. század első két harmadára keltezhető zárt leletegyüttesben, azonos övgarnitúrát alkotva fordulnak elő övkarikákkal vagy keretes csatokkal együtt. A lauriacumi (Lorch-Enns, A) legiótábor egyik kaszárnyablokkjában, egy 3. század közepére/második felére keltezhető égésrétegben talált karikás övgarnitúra veretei között egy középgyűrűs szíjvégveret is előkerült.1’ Bár ábrázolásuk még nem ismert, számos, többségükben még közöletlen temetkezés a jellegzetes 3. századi övtípusok és a középgyűrűs szíjvégveretek együttes használatát, azonos övgarnitúrához való tartozását bizonyítja. Ilyen teljes vagy többé-kevésbé hiányos övgarnitúrát tartalmazó sírokat ismerünk többek között Brigetióból,* 12 13 Visegrád- Lepencéről14 és Intercisából.15 (L. részletesen alább.) A középgyűrűs szíjvégveretek nagyobb számban előkerült korai, bronzból öntött változatai méretüket és súlyukat tekintve lényegesen kisebbek, illetve könnyebbek a fémberakással gazdagon díszített, sokszor extrém méretű késői, jellemzően már ezüstből öntött daraboknál. A korai típusváltozatok párhuzamai nagy számban ismertek a birodalom egész “ UBL 196g, 228-239, Abb. 179-189. 12 UBL 2002, 282-284. 13 A még publikálatlan sírleletet 1936-ban Petrovics Jenőtől vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum (Itsz: RR 2.1936.36-39). A leletegyüttes a szerző tollából hamarosan közlésre kerül. 14 Visegrád-Lepence, hamvasztásos temető 39. sírjából: BORUZS 2006, 29-30, XVII. tábla. 15 A VII. temetőrészből a 43. sírban. (A sírhoz: SÁGI 1957, 574', ti szíjvégverethez: RADNÓTI 1957, 234, Kát. Nr. 56, Taf. XLVI/5). Valószínűleg középgyűrűs szíjvégverete volt az 1964-ben feltárt 828. sír övkarikás cingulumának: egyelőre közöletlen (IM Itsz.: 67.2.354.3). 16 BISHOP-COULSTON1993,152-153; Xantenből: LENZ 2006, 193, Kat. 679-681, Taf. 72; a felső-germaniaiterületéről, de főleg a katonai határprovinciákból,'6 köztük a pannoniai tartományokból a következő lelőhelyekről: Siscia,17 Brigetio,18 Visegrád-Lepence,19 Intercisa;20 Nemesvámos-Balácapuszta21; ismeretlen pannoniai lelőhelyekről: 20 darab a kaposvári rendőrség által lefoglalt és a Magyar Nemzeti Múzeumba került, illegális fémkeresős kutatás során a dél-dunántúli megyék területéről származó leletanyagban. Ebből kilenc rendelkezett alsó pálcataggal, nyolc besorolása töredékessége miatt bizonytalan, és csak három darab képviseli a gyűrűs végű, ún. „germán” típust. (2. tábla) Díszítésének párhuzamai A niellóberakásos háromszögekből álló sorminta az I. kronológiai csoportba (Kr. u. 240/250 - tet-2. kép: Apulum. Bronz gomb, niellóberakásos csónak alakú fejjel. 1. Oldalnézeti rajz (HOREDT 1958, Abb. 3.1 után); 2-3. Elő- és oldalnézeti rajz (DIACONESCU 1999, 240, Abb. 12.40 után) Fig. 2: Apulum (Alba Iulia/Gyulafehérvár, RO). Nielloinlaid boat-shaped bronze knob. 1. After HOREDT 1958, Abb. 3.1; 2-3. After DIACONESCU 1999, 240 Abb. 12.40 raetiai limes mentéről: OLDENSTEIN 1976, 211-212, 275-276, Kat. Nr. 983-987; Regensburg temetőjének 662. sírjából: VON SCHNURBEIN 1977, 92-93, Taf. 82/ 5; Lauriacumból: RUPRECHTSBERGER 1980, 62-64; a daciai provinciákból: DIACONESCU-OPREANU 1987,158,161-162,166, Fig. 6; DAWSON 1989, 364, fig. 2, 4-5; DAWSON 1990, 7, cat. 17-18; Viminaciumból: REDZIC 2009, 247-248, cat. n. 41-42; Dura- Europosból: JAMES 2004, 62, 72-74, cat. 147-150. 17 RADMAN-LIVAJA 2004, 96, cat. n. 312. 18 L. a 13. lábjegyzetet. '5 BORUZS 2006, 29-30, XVII/14. tábla. 20 RADNÓTI 1957, 234, Kat. Nr. 56, Taf. XLVI/5. 21 RHE 1912, 75, 11. ábra/19; ugyanez tévesen ismeretlen lelőhelyű darabként: PALÁGYI2003,26, kat. 12.8. lő