Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 49-69. TATA ÚJRANÉPESÍTÉSE I6O8-BAN FATUSKA JÁNOS „A mohácsi vésztől Budavár visszavételéig terjedő hosszú, szomorú időszak [...] édes hazánkkal együtt a sir szélére hozta Tatát..." — jellemezte Mohi Adolf városunk keserves másfél évszázadát.

1 Az 1540-es évekre végvárrá lett Tata e jellegéből adódóan a hódoltság időszaka alatt mindvégig viszonylag fontos szerepet játszott a kor hadi eseményeiben, melynek következménye a város és lakosságának pusztulása, koronkénti elnéptelenedése volt. Szerény mértékű, akadozó fejlődést is csak a hosszabb, viszonylag békésebb időszakokban figyelhetünk meg. E kétszáz év viharos történelmét a törökkel vívott küzdelmeken túl tovább „tarkítják" a mohácsi csatát követő másfél évszázad belháborúi is, a lakosság létszámbeli fejlődésének, s a létük alapját jelentő gazdaság megerősödésének gátjaként. A 16. században kiépült végvonal erődítményei közül Tatát a másodrendű várak közé sorolhatjuk. Őrsége békeidőben többnyire a 200 főt sem érte el, háborús időszakban, várható várostrom esetén is ennek csak legfeljebb háromszorosára nőtt. A másodrendű várak (Tata mellett Pápa, Veszprém stb.) a tizenöt éves háború várostromainak ismeretében várostrom esetén 3-10 napos ellenállást tanúsíthattak.

2 Ugyanakkor a vár stratégiai jelentősége nagyobb volt erősségénél, mivel az elsőrendűen fontos észak-dunántúli várövezet első vonalába tartozott mint Komárom és Győr, illetve török birtokban mint Esztergom elővára. A Duna-vonal védelmében játszott fontos szerepét elsősorban- a kor vízföldrajzi körülményei indokolták. Az 1543-tól török kézen lévő Esztergomból a Duna partján vezetett az egyik elsőrendű kereskedelmi és hadi út nyugat felé. A part menti út Almás falunál megtört, innen egészen Szőnyig a Duna árterülete húzódott, áradáskor a víz egészen Naszályig jött fel. Magas vízállásnál a tatai Öreg-tóból kifolyó vizek szétterültek a völgyben. A források, az Által-ér és a völgybe futó patakok fenntartották a mocsarat akkor is, ha a Duna vízállása alacsonyabbá lett. A Vértes és a Bársonyos vizeit összegyűjtő Által-ér Bánhidánál 200-250 méter széles mocsaras völgyet alkotott.

1 Tata és a Duna között 3 500 (magyar) hold kiterjedésű mocsár terült el még a 18. század első felében is.

4 A két elsőrendű fontosságú útnak, a Budáról Bécsbe vezető Mészárosok útjának és az Esztergomból Bécs' MOHL 1909, 39. 2 TÓTH 1998, 22-23. 3 KELENIK1998, 47-48. 4 SZABAD 1957,13. be vezető dunai útnak folyását ily módon a várostól mind délre, mind északra mocsárvidék szakította meg, melyen csak egyetlen helyen, Tatánál lehetett átkelni. A török vagy keresztény hadak így mozgásukban szükségszerűen mindig érintették Tatát és közvetlen környékét. A portyázó török csapatok első ízben 1526 őszén ostromolták meg Tata várát. A várostromra föl nem készült török seregnek az őrség ekkor még sikerrel állt ellen, de a város lakossága megismerte a zsákmányszerzés és dúlás mibenlétét, melyet ezután még súlyosabb formáiban kellett tapasztalnia. Szapolyai János már 1526-ban megszerezte Tatát, mely rövid ostrom után 1527-ben I. Ferdinánd birtokába jutott. Szulejmán második magyarországi hadjárata során 1529-ben elfoglalta Tatát, s azt átadta Szapolyainak, akinek 1540-ig, haláláig maradt birtokában. Ferdinánd ezután a várat és a hozzá tartozó uradalmat Perényi Péternek adományozta, aki azt ebben az évben birtokba is vette. Perényit Ferdinánd két év múlva hűtlenség vádjával elfogatta, birtokai egy részét elkobozta, így Tata újra a korona birtokába került.

5 1543-ra megnőtt a török veszély, „tegnap jöttek vala ebéd után nyolc az törökök, vittek hét embert, harmincöt barmot" — számoltak be a tatai kapitányok az egyre sűrűsödő török portyázásokról a győri főkapitánynak.

6 Szulejmán ez évi hadjárata során a török csapatok ismét bevették Tata várát, s azt a településsel együtt lerombolták. A szultán csapatainak elvonultával a vár újra keresztény őrséget kapott. 1551 augusztusában, Komárom ostromára indulván, a törökök megszállták Tatát, mely azonban hamarosan ismét keresztény kézre került.

7 1558-ban a kapitány és az őrség hanyagsága miatt a törökök váratlan támadással elfoglalták az erősséget, és birtokukban tartották azt 1566-ig. E nyolc év volt a leghosszabb török időszak a vár és a város életében. Az 1547-ben öt évre kötött, majd az 1568-ban és még háromszor megújított drinápolyi béke időszakában, több évtizeden át a tatai vár a királyi Magyarország végváraként szolgált. A drinápolyi béke azonban csak a nyílt háború végét jelentette. A béke szentesítette az ország három részre osztását, de a határok bizonytalansága sajátos helyzetet hozott létre. Mind a törökök, mind a keresztények rendelkeztek egy olyan különböző 5 SZEKFŰ1939,193-1946 BÍRÓ 1979,190. - TAKÁTS 1915-1917, IV. 317. 49