Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

FATUSKA JÁNOS erődítményekkel jól biztosított területtel, amelyen belül katonai főhatalmuk szilárd volt. E vonalak között viszont egy viszonylag széles, bizonytalan jogi és katonai státusú övezet feküdt. Vidékünkön, bár a török fennhatóság csak a Vértesig ért, hódolt falvak még messze Tatától nyugatra is voltak.

8 A viszonylag hosszú „béke" időszakában is állandósultak a kisebb összecsapások, portyázások, zsákmányszerző rajtaütések. Suess Orbán várépítészeti felügyelő 1577ben többek között ezt írta Tatáról: „...tudvalevőleg az amikor az ellenség a várat bírta, innen gyakran rabolt és nagy kárt okozott naponkinti [...] környékre való portyázásával, elfogta a szőlőkben dolgozó jobbágyokat..."

9 Hasonlóképp sarcolták azonban a hódoltsági terület jobbágyait a magyar kézen lévő várak katonái is. Megyénknek a Dunától délre eső része a kettős adózás sávjába tartozott, melynek lakosságára nézve súlyos gazdasági következményei voltak. A helyzet kényszerű tudomásulvételét mutatja az 1548: XXIV. törvénycikk, mely kimondta, hogy azok a jobbágyok, akik a töröknek is adóznak, az állami adónak csak felét fizessék.

1

0 A 16. században a királyi és földesúri adók mindegyikét, valamint - a kamarán keresztül - az egyházi tizedet is a végvárak katonái hajtották be közvetlenül a maguk fenntartására. A város pusztulására, a lakosság csökkenésére csak közvetett adatokkal rendelkezünk. Az 1533-as telekösszeírás Tatán 42 telket és 7 műhelyes házat, Tóvároson 20 telket, 4 műhelyes házat és 4 nemesi kúriát sorol föl. Ugyanakkor a szomszédos Baj és Almás már elpusztult helységként szerepel.

1

1 A török adóösszeírások szerint Tata 1559-ben és 1562-ben 850 akcse szultáni adót fizetett.

1" Az 1576-os adólajstrom 10 adófizető házat említ Tatán, ezek adója 500 akcse volt.

1

3 A házankénti 50 akcséból kiindulva megállapítható, hogy az adófizető házak száma alig több, mint egy évtized alatt 17-ről 10-re csökkent. Mivel egy-egy házra 4-5 lakót számíthatunk, Káldy-Nagy számításait alapul véve

1

4 a városnak az 1560-as években körülbelül 110, az 1570-es években 60-70 lakosa lehetett. Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy a város lakosságának döntő többsége elmenekült vagy elpusztult. Pusztultak a közösségi élet keretei is, romba dőlt a tóvárosi ferences kolostor és a Mária-templom. Máté, az utolsó ismert tatai apát 1535-ben már Bakonybélen 8 KELENIK1998, 47-49. " KÁRFFY1918,138. CJH1899, 234-235. " BÍRÓ 1979, 208. 1

2 KÁLDY-NAGY 1985, 632. 1

3 A 16. században 50 akcse ért egy aranyforintot. Ezért a század második felében 1 ökröt vagy 3 mérő, hozzávetőlegesen " q búzát lehetett venni. (GYULAI 1894, 95; BÍRÓ 1979, 208.) 1

4 Házanként, illetőleg családfőként ötös szorzószámot alkalmaz, de az így nyert eredményhez io%-ot hozzátartózkodik, az apátság elpusztul, birtokaikra a tatai várkapitányok teszik rá kezüket.

1

5 A szinte (vagy teljesen) elnéptelenedett Tatára az 1568-ban megkötött, és 1575-ben, valamint 1583-ban és 1590-ben megújított drinápolyi békét követő átmenetileg nyugalmasabb időszakban érkeznek a vár nyújtotta viszonylagos biztonságot keresvén új lakosok, feltételezhetően a környék még lakott falvaiból. Az 1570-es években mindenesetre mind Tatán, mind Tóvároson látszottak a városi élet nyomai. „A bástyafalakról a Duna jobb oldalán látni egy fehér török kastélyt, Gesztest, és közel mellette két Tatát, mely a miénk" - írja a Konstantinápolyba menő császári követség krónikása Komáromból 1573-ban.

l

b 1584-ben Rosenberg várkapitány kérelmezte, hogy a Tata várába telepiiltektől, lévén új lakosok, ne kérjenek adót, annál inkább se, mivel ezek közmunkájukkal amúgy is hozzájárulnak a vár építéséhez.

1

7 Sajátos módon a város pusztulásához hozzájárultak a védelem szempontjai is. Suess Orbán már említett 1577-es jelentésében azt javasolta a tatai várral kapcsolatban, hogy „minden körülötte lévő házat és templomot, amennyire lehet, le kell rombolni, hogy az ellenség meg ne vonhassa magát, a törmelékből meszet kell égetni, mivel ez a várból egyáltalán nem szerezhető be."

8 A város gyér lakossága az 1586. évi térképen ábrázolt palánkkerítésen belül talált oltalmat, s az ellenség támadása elől a várba menekülhetett.

1

9 A „békés" időszak valós viszonyait híven ábrázolja Giovanni Correr velencei követ 1574-es jelentése, melyben azt írta, hogy a magyar népet a fegyverszünet idején is a balsors üldözi, állandó életveszély fenyegeti a mindennapos szokássá vált portyázások, zsákmányolások, gyújtogatások és rabszolgaszedések miatt. Hét esztendő alatt több mint 30 000 embert hurcoltak el rabszolgának Magyarországról. Joggal nevezték hát az 1568-as drinápolyi béke és a 15 éves háború közötti időszakot a „hosszú béke" helyett a „kis háborúk" időszakának.

20 A városi élet folyamatossága az 1593-ban megindult tizenöt éves háború során szakadt meg. A „hosszú háború"-nak is nevezett időszakban Tata hat várostromot élt meg. A török már 1593 októberében elfoglalta Veszprém és Palota várát. Egyes forrásaink szerint Szinán nagyvezér ekkor Tata ellen készült indulni, azonban a janicsárok — elérkezvén „Kászim ad az összeírás pontatlansága miatt, ezenfelül 5%-ot az adómentes, és így az összeírásból kimaradt bírák és 15%-ot a szegények és szolgák számaként, végeredményben szerinte a népesség az adózó családfők számának 66%-a. (KÁLDY-NAGY 1959,115.) 's MOHL 1909, 40. 1

6 GERLACH1986,104. '7 BÍRÓ 1979, 208. 1

8 KÁRFFY 1918,141. 1

9 BÍRÓ 1979, 208. 2

0 NAGY 1993,134. 50