Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

TATA ÚJRANÉPESÍTÉSE I6O8-BAN Giirii" napja

2

1 — teli szállásra való vonulásra kényszeríttették őt. 1594. július 19-23. között a nagyvezér csapatai ostromolták és vették be a várat. 1597. május 22-23-án a Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf vezette keresztény csapatok foglalták vissza rajtaütésszerűén Tatát, mely azonban egy újabb ostrom során még ebben az évben (október 8-13.) ismét török kézre került. Az év végén a török kézen lévő Tatát még az esztergomi hajdúk is felgyújtották. 1598. július 31. és augusztus 2. között ismét keresztény csapatok vívták meg a várat, mely 1602 és 1603 között újra török kézen volt." A Bocskai-felkelés idején, 1605-ben a fejedelem alvezére, Némethy Gergely vette be a várat, mely azonban rövidesen ismét a császári csapatok kezére került.

2

3 Mindezen hadiesemények következtében a város teljesen elpusztult, hosszú évekre lakatlanná vált, elmenekült lakói sem tértek vissza. „Egyfelül a' duna, másfélül a Bakony s Vértes hegyek és erdők, ugy más apróbb várakon kívül, Győr, — Komárom - Tata, — Nagyobb várak környékezvén —, és szorítván össze a' vidéket, nem csuda, ha a' török világban egésszen elpusztult anyira, hogy az egész vidék, Győrtől a' Vértesig Győri pusztaságnak neveztetett." így emlékeztek a nagyigmándiak még 1864-ben is vidékünk és lakosságának egykori pusztulására.

2

4 A város történetének mélypontja után az újranépesedés feltételeit csak az 1606. november 11-én 20 évre kötött zsitvatoroki béke biztosította. A hosszú háború következtében Komárom vármegye lakossága az 1570 körüli 25 ooo-ről 1598-ra 3000-re csökkent, és csak a békésebb évek beköszöntével érte el 1640-re a 22 000 főt.

2

5 A hosszú évszázadokon át a vármegye déli felének központjául szolgáló, vára és vízimalmai révén nagy gazdasági fontosságú Tata azonban nem maradhatott sokáig lakatlan. A tatai kapitányok 1603 után a vár őrségét letelepítették a mai Hajdú és Katona utcákba, s így jött létre a Várallyának nevezett településrész."'

6 E városrész lakossága azonban nem vagy csak igen 2

1 Ebben az évben október 25. 2

2 ROHRBACHER 1888,118. 2

3 BÍRÓ 1979,197-198; TÓTH 1998,19-37. 2

4 PESTY1977,165. BAKÁCS 1963,129. 2

6 JAKUS 1977, 7. korlátozott mértékben foglalkozott olyan „civil" tevékenységgel, mellyel hozzájárulhatott volna önmaga ellátásához. A várőrség az idők folyamán mind gyakoribbá váló panasza volt, hogy a vidék falvai képtelenek élelemmel ellátni őket, ugyanis jobbára elpusztultak. A kamara az élelmezési nehézségekkel és a vár karbantartásához szükséges pénzekkel kapcsolatban többször is (1584, 1591, 1592, 1614) elrendelte, hogy készítsenek urbáriumot a tatai várhoz tartozó falvakról.

2 Az úrbéri összeírásra végül 1614-ben, a hosszú török háború utáni béke nyolcadik esztendejében került sor, mikor a magyar kamara a lakosokat újra adó alá kívánta rendelni, s a város fakultásának kipuhatolására ez év őszén kiküldte titkárát, Szentkereszthy Jakabot. 8 Szentkereszthy az urbáriumhoz csatolt, 1614. október 3-án kelt Protocollumban

2

9 leírta, hogy még odaérkezése napján hozzá kívánt látni a vizsgálathoz, de nem tehette, mert az öregeken kívül senkit sem talált a településen. A nép zöme a török földesúrnál, Budán robotolt, meg kellett tehát várnia, míg hazajöttek. A bánatos, régibb lakosok emlékében - írja — élt még az egykori boldog múlt, amikor Tata virágzó város volt, bent és közvetlen körüle négy templom állott, volt szerzetes kolostora, szent szüzek zárdája, miknek ma csak romjai láthatók. A várba fölmenet Esztergom irányába mutattak, ahol hajdan szintén népes helység, mezőváros állott. Ma néma a táj, csak az emlékek beszélnek. Tata környékére fordítva figyelmét, kereste a várhoz tartozó falvakat. Nehezen tudta megtalálni még a nevüket is, mert nem kis homály borítja múltjukat, annyira elpusztultak. Tudakozódott többektől, s így tudta meg, hogy hajdan Tatát tizenhárom falu szolgálta. Közülök nyolc, Naszály, Grebécs, Szentgyörgy, Tömörd, Felsőgalla, Alsógalla, Bánhida és Zsámbok teljesen elpusztult. Tök és Bicske a háború után újra benépesült, de most nem Tatához tartozik. Itt van még Tágyós, amit Török István Geszteshez követel, azonkívül Földvár és Szentaridrás, mely utóbbiról azt mondják, valamikor zarándokhely volt. Két helyen - Szamod és Baji - új település keletkezett. Szomód öt évvel ezelőtt, Baj két esztendővel. Előbbi mentessége lejárt, utóbbié csak most kezdődött, mert az első esztendőben csak egy 2

7 KRING1937, 6-7. 2

8 Szentkereszthy minden bizonnyal kiváló kamarai tisztségviselő volt, 1621 és 1622 között már a pozsonyi magyar kamara tanácsosaként (consiliarius) szerepel. (EMBER 1946,132.) 2

9 BARÁTH 1930, 711-713. 51