Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban
FATUSKA JÁNOS ember lakott a faluban: Varga Lőrinc, aki az új telepeseket most idehozta. 3 0 A Szentkereszthy által készített, Tatta 28 ybris 1614 keltezésű urbarialis összeírás, Urbárium arcis Tata, ac Pagor Bay, Somod t' (Tata várának, valamint Baj és Szomód falvaknak urbáriuma), a telepítőnek adott két hitlevél másolatát is tartalmazza, továbbá fontos adatokat tartalmaz a mezőváros és lakosainak helyzetéről. Az új lakosok letelepedésük után 5 év adó- és szolgálatmentességet élveztek. A város régi szolgáltatási ismeretlenek, mert a helység sokáig lakatlan volt. A város újranépesítője, a telepítés szervezője és irányítója Csáthy Gergely volt. A tatai vár és az uradalom - királyi (kamarai) birtok lévén — ügyeiben a győri főkapitány intézkedett, ugyanakkor, mivel a vidék a töröknek is adózott, szükségszerű volt megszerezni a budai vilajet (pasalik) fejének, a budai bejlerbejnek (beglerbégnek), illetve pasának egyetértését is. 1608-ban fenti tisztségeket Prainer János, illetve Kádizáde Ali töltötték be. Stubingi, fladnici és rebensteini báró Prainer János 1606 és 1633 között volt győri főkapitány. Szigorú katonának, de szelíd, vallásos érzelmű embernek ábrázolták. Segítségével települtek le újra Győrött a ferencesek, akiknek viszszaadatta a protestánsok által elfoglalt Szent István templomot. Ugyanakkor a királyi parancsok kíméletlen végrehajtója volt, a várőrség jogait és érdekeit még a katolikus egyházzal szemben is határozottan érvényesítette. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy ilyen hosszú ideig maradt meg tisztségében.' 2 A főkapitány 1608-as hitlevele Csáthyt már tatai polgárnak nevezi, az irat csak malomépítést engedélyez, telepítést nem említ. A malmok mindvégig jelentős szerepet kaptak a város gazdasági életében, melyet 3 0 Az új lakosok elmondása — érthető módon — nem pontos. A 15. század végén a tatai vár(uradalom)hoz Tatán és Tóvároson (Othatha, Wytata vagy Thatha, Totlnuaras) kívül a következő helységek tartoztak (némelyik csak időszakonként): Banhyda (ma Tatabánya-Bánhida), Felsew Galya, Kysgalya, néha csak Galla, Galya (ma Tatabánya-Felsőgalla és TatabányaAlsógalla), Gerebech (ma Naszály-Grébicspuszta), Noscan (ma Naszály), Saras (ma Sárás, határrész Bajna külterületén), Somolya (ma Vértessomló), Tarian (ma Tarján), Zenth Iwanhege (középkori település a mai tatai Kálvária-dombon), Zewlews (ma Vértesszőlős), Zomold (ma Szomód) a mai Komárom-Esztergom és Bykche (ma Bicske), Chapol (ma Gsabdi), Dynnyesmed (ma Dinnyés), Patlika (ma Pátka) és Zenthlazló (ma puszta Bicske határában) a mai Fejér megyében. Sambok (ma Zsámbék) és a szomszédos Thewk (ma Tök) Corvin János birtoka volt, így elképzelhető, hogy az 1498-ig szintén birtokában lévő Tatához és ezután is a tatai uradalomhoz számították. Bay falut (ma Baj) 1461-ben a Garaiak a budai Mindenszentek kápolnájának adományozták, Thagias és Zenthgyurgteleke (ma a 13-16. század számos írásos forrása is tanúsít. 1" A malom építése — mint ez a későbbiekből kiderül — együtt járt a benépesülés megindításával, hiszen e nélkül előbbi értelmetlen lett volna, mivel a katonaság igényeinek biztosítására a várnak volt malma. A hitlevél szövege a következő: „En Prayner János Az Fölseges Romay Chaszarnak Györy király képe, es Hadakozo Tanacha Stubnijknek, Fladnichnak, es Rabenstainnak, Zabados ura. Adom, mindenfele Rendbeli) Embereknek, Kiknek illik, es kevantatik, fejenkent tuttokra, hogy iöve hozzam egy Chati nevö, Tata Varasaban Lakozo Polgár s azon koniörgé, Szinten Tata Varassanak vegeben, egy Puszta Malomhelij vagion, en őnekij azt az helyt, megh engedven, uy Malmott akarnaya, azon az helyen, megh epeteni és Chinalni). Megh gondolván azért, az Puszta helynek, semmi haszon voltaijat, megh engettem nekye Ilij okkal hogy az megh nevezet Chathy Gergelij azon az helyen Malmotth epithessen annak hasznatis vehesse. Az mivel penigh oda való földes uranak tartozny fogh, egyeb fele Jobbagios Molnárok szokasa szerent, azt az Malombéli igassagott, minden esztendőben, vagy ő maga a vagy az ő Maradekya azt iamborul tartozzék megh adnya. Kinek erősitesere attam az en pechetes Levelemett es kezem Irasatth. Datum Jaur: 4 die 7brisAő 1608 Jo: Prainer" 3 4 (1. kép) A város újranépesítésének idején a budai vilajet élén Kádizáde Ali pasa állt, aki mind a kortársak, mind az utókor megítélése szerint a budai pasák legkiemelkedőbb, pozitív személyisége volt. (2. kép) s ' Kiváló kapcsolatot ápolt a magyar — természetesen elsősorban a Bocskai-párti — főurakkal, de jó viszonyban állott a Habsburgok vezető embereivel is, Tagyospuszta és Szentgyörgypuszta Környe határában) Gesztes várához tartozott, Temerd (ma Tömördpuszta Naszály határában) a pannonhalmi apátságé volt. (CSÁNKI 1890-1897, I. 12, III. 320-341.) Rohrbacher szerint a tatai várhoz a két Tatán kívül Szent Ivánhegye és Abostyán (ma Tata-Agostyán) részei, a tatai koronabirtokhoz pedig Szőllős, Szomód, Grébics, Gerencsér (ma külterület, illetve várrom Oroszlány határában) (BALOGH-ÖRDÖG 1985, 221) és Moór (ma Mór) (ROHRBACHER 1888, 92-93). Szentandrás (ma dűlőnév Baj határában: BALOGH-ÖRDÖG 1985,164) egykori birtokosairól nincs adat. Földvár helységet nem sikerült azonosítanom. 3 1 MOL E156. UC Fasc. 60. N. 39. 8. 3 2 BEDY1933,11-12. 3 3 A 14. század végén már 12 malmot sorolnak fel a városban. (SZATMÁRI 1971, 70; BÍRÓ 1968,311-329.) 3 4 MOL E 156. UC Fasc. 60. N. 39. 8. A hitlevelet részben és több helyen más átírásban közölte Bíró Endre. (BÍRÓ 1979,209.) 35 FEKETE-NAGY 1973, 403. 52
