Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Körösi Andrea: Visegrád 10-17. századi állatcsontleletei
VISEGRÁD 10-17. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEI Kutya Feltűnően kevés a kutyacsont. Még a Palotakert 3. és 4. lelőhelyén feltárt konyhai és egyéb hulladékkal feltöltött két kútból sem került elő teljes kutyaváz vagy -koponya, így az állatok típusára következtetni nem lehet. A középkorban a különféle ábrázolások és a gazdag régészeti leletek alapján több kutyafajtát lehet elkülöníteni. Minden bizonnyal tartottak vadász- és őrző kutyákat is. Kovalovszki Júlia Visegrád-Várkertben 1980-ban folytatott ásatásán" feltárt egy kora Árpád-kori nagyobb méretű vermet, melyben egy felnégyelt nő maradványai mellett 6 kutya teteme is előkerült. A kutyacsontok archaeozoológiai meghatározását és értékelését Vörös István végezte el. 1 2 A koponyák morfológiai jegyei alapján három nagytestű pásztorkutyát, egy közepestestű kopót, egy nagy- és egy kistestű agarat különböztetett meg. 1 3 Háziszárnyasok A háziszárnyasok közül a házityúk csonttöredékeinek száma kiugróan magas. Az összesített háziállatok között 21%-ot ér el. A házityúkleletek 95%os aránya a tyúk háziszárnyasok közötti abszolút dominanciáját mutatja. A tyúk egyik hasznosítása a húsa, másik a tojása. A leletek között kifejlett és fiatal egyedek csontjai is előkerültek. A fiatal egyedeket csak a húsuk miatt, az idősebbeket a tojásuk miatt is tartották. Nemcsak tyúkhúst fogyasztottak szívesen, hanem ludat és kacsát is, amit ezek maradványainak előkerülése is jól mutat. Közepes testméretű állatok voltak. Hiányzik a leletekből a pulyka, pedig a 17. században szintén kedvelt baromfi volt. (4. táblázat) Házityúk 4574 db 95,00% Házilúd 229 db 4,80% Házikacsa 6 db 0,13% Páva 3 db 0,06% Galamb 2 db 0,04% Gyöngytyúk 1 db 0,02% Összesen 4815 db 100,00% 4. táblázat: A baromfimaradványok fajmegoszlása Table 4. Chorology of poultry remains Érdekes és ritkán előkerülő lelet a páva és a gyöngytyúk. A páva egzotikus díszmadár, melynek maradványai Visegrádon kívül még a Budai várban és Pásztón 1 4 kerültek elő. Miután a várakban, városokban állattartásra nincs mód, az élelmezéshez szükséges húst és élő állatot többnyire a környező falvak biztosították, és a várak és városok lakói a piacokon, vásárokon szerezték be. A VADÁLLATOK ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE Bár a háziállatok faunája is gazdagnak mondható, különösen szép és gazdag a vadállatok faunája. (5. táblázat) (5. kép) Gímszarvas 246 db 19,00% Őz 56 db 4,30% Vaddisznó 111 db 8,60% Farkas 22 db 1,70% Róka 4 db 0,30% Vadmacska 4 db 0,30% Barna medve 7 db 0,50% Mezei nyúl 268 db 20,70% Mókus 13 db 1,00% Vadmadár 247 db 19,10% ebből Fogoly 62 db 4,80% Hal 314 db 24,30% Mocsári teknős 1 db 0% Összesen: 1293 db 100,00% 5. táblázat: Vadállatok százalékos megoszlása Table 5. Percentage distribution of wild animals KOVALOVSZKI 1981, 83. VÖRÖS 1991. 5. kép: Vadállatok faunaeloszlása Fig. 5. Fauna distribution of wild animals A középkorban a vadászat már nem tartozik az élelembiztosító tevékenységek közé. A vadászat célja a hússzükséglet biztosítása mellett a trófeaszerzés, a bőr, a prém megszerzése. A vadászat kedvelt sporttevékenységgé vált. A középkori vadállomány minden tagjára vadásztak. Fontos húsvad volt a gímszarvas, az őz és a vaddisznó, melyek csontjai nagyszámban 1 3 VÖRÖS 1991,187. 1 4 VÖRÖS 2002,348. 43
