Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Körösi Andrea: Visegrád 10-17. századi állatcsontleletei

KÖRÖSI ANDREA kerültek elő Visegrádon. Hiányzik azonban a bölény. A bölénynek nemcsak a húsát fogyasztották, hanem a bőrét is felhasználták. A prémjéért vadászott állatok közül a legnagyobb számban a farkas került elő (22 db), ami szintén jelentősnek tekinthető, de a róka, a vadmacska, sőt még a medve is az elejtett vadak közé tartozott. A medve ritka vadnak számít, Visegrádon 7 maradványa került elő. Ez természetesen összefüggésben van azzal, hogy Visegrád királyi székhely is volt, ahol előfordult medvevadászat is. A mezei nyulat, akárcsak a bölényt, nemcsak a prémjéért, hanem a húsáért is vadászták. A mezei nyúl vadállatok közötti 21%-os arányával a gímszarvast is megelőzi, mutatva gyakoriságát. Rendkívül szép a vadmadárfauna, melynek nagy része nem ételmaradvány volt. A fogoly, a fácán és a böjti réce gazdagította a lakomák széles ételválasztékát. A fogoly rendkívül nagy száma (62 db) mutatja, hogy nem véletlenszerű előfordulásról van szó, hanem a fogoly rendszeres vadászatáról. Az amúgy is sokszínű és változatos ételek skáláját még a halakkal is bővítették. A vadállatleletek között 24%-ot tesznek ki a halcsontok. A középkorra jellemző a gazdag halállomány, a Duna mentén különösen könnyű volt halhoz jutni. A halak apró és vékony csontjai rossz megtartásúak és ritkábban kerülnek elő, Visegrádon mégis viszonylag nagy számban maradtak meg csontjaik, ami bizonyítja gyakori fogyasztásukat. OSSZEGZES Összességében elmondható, hogy Visegrád ál- a Palota és a Fellegvár esetében. Az előkerült állatlatfaunája gazdag és változatos, különösen igaz ez csontleletek jól tükrözik az adott kor faunáját. Körösi Andrea Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest E-mail: korosi@mmgm.hu IRODALOM BÖKÖNYI 1974 Bökönyi, S.: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest 1974. BUZÁS 1994 Búzás G.: A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti épülete. Visegrád régészeti monográfiái 1. Szerk.: Búzás G. Visegrád 1994. KOVAI.OVSZKI 19 Kovalovszki J.: Visegrád-Várkert. RégFüz Ser. I. 1. No. 34. Budapest 1981. KÖRÖSI 2000 Körösi Andrea: Előzetesjelentés Visegrád-Királyipalota kertje állatcsontanyagáról iggy-igg8 között. Kézirat. MMgM KI: IV. 968. 2000. M ATOLCSIi97iMatolcsi,J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischen Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie 87,2. Hamburg und Berlin 1970. 89-137. SOMHEGYI 1999 Somhegyi T.: Összesítő jelentés a Visegrád Királyi Palotakert archeozoológiai eredményeire vonatkozóan. Kézirat. MMgM. 1999. TEICHERT 1975 Teichert, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In: Ed: Clason, A. T. Archaeozoological Studies. AmsterdamOxford-New York 1975. 51-69. VÖRÖS 1991 Vörös I.: Kutyaáldozatok és kutyatemetkezések a középkori Magyarországon II. FolArch XLII (1991) 179-196. VÖRÖS 2000 Vörös I.: Adatok az Árpád-kori állattartás történetéhez. In: Szerk. Bende L.-Lőrinczy G. A középkori magyar agrárium. Ópusztaszer 2000. 71-119. VÖRÖS 2002 Vörös I.: Török kori állatcsontleletek Magyarországon. In: Szerk. Gerelyes I.-Kovács Gy. A hódoltság régészeti kutatása. Budapest 2002. 339-352. 44