Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 119-127. A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN (DOKUMENTUMOK SZÜLLŐ GÉZA FELVIDÉKI EGYHÁZPOLITIKÁJÁHOZ) FEHÉR CSABA SÉRELMEK ÉS KIÚTKERESÉS Az első világháborút Magyarország számára oly tragikusan lezáró trianoni békediktátum következtében a megalakult Csehszlovák Köztársaságba parancsolt közel egymillió-százezer lelket számláló magyarság' a számára régi politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egyházi struktúrákat leromboló új államalakulat keretei között létfontosságú feladat volt az új helyzethez idomuló, a magyar nemzeti közösség minden területére kiterjedő összefogás mielőbbi kialakítása. Az önszerveződés azonnali elindítását leginkább az indokolta, hogy Csehszlovákia megalakulása pillanatától kezdve, az állam területi egységének megőrzése, illetve a homogén cseh-szlovák nemzetállam megteremtése érdekében a nemzetiségek minél gyorsabb és hatékonyabb beolvasztására törekedett/' Minden lehetséges eszközzel igyekezett olyan politikai, gazdasági, szociális és kulturális intézkedéseket hozni, amelyek a nemzeti közösségek számára perspektíva nélküli, élhetetlen helyzetet teremtenek.

3 Az államhatalom általi akadályoztatás ellenére a történelmi kényszerpályára állított felvidéki magyarság az addig ismeretlen kisebbségi létben, illetve az ellenséges hatalmi, politikai közegben igyekezett megtalálni az önszerveződési lehetőségeket. A csehszlovák hatalom belpolitikai, gazdasági és kulturális céljai, valamint az azok megvalósításához használt, mindkét felet kényszerpályára állító igazságtalan trianoni döntés

4 következménye a csehszlovák asszimilációs, illetve a felvidéki ma1 Az igio-es népszámlálási adatok alapján Szlovákia mai területét tekintve a magát magyar nemzetiségűnek vallók száma 881 326 fő, ami az akkori összlakosság 30,2%-át jelentette. 2 A trianoni béketárgyalásokon a csehszlovák vezetők hamis adatokra hivatkozva, illetve azokkal bizonyítva állították, hogy a Csehszlovák Köztársaság homogén nemzetállam. Ezzel szemben viszont az 1921-es csehszlovákiai népszámlálás adatai alapján - amelyről korántsem lehet azt állítani, hogy hiteles képet ad — az ország lakosságának csupán 65,53%-a volt csehszlovák, vagyis 34,47% vallotta magát más nemzetiségűnek (23,36% német, 5,57% magyar, 3,45% orosz, rutén és ukrán, 1,35% zsidó stb.). (POPÉLY1991, 59.) 3 A magyar, illetve nemzetiségellenes intézkedések között gyar autonomista és sérelmi politika. A csehszlovák nemzetiségi politika törekvéseit és a felvidéki magyar sérelmi politika létjogosultságát jól mutatja a csehszlovák kormányzathoz, a különböző állami hivatalokhoz, továbbá a magyarországi kormánykörökhöz, valamint a genfi Népszövetséghez eljuttatott és az Európai Nemzetiségi Kongresszuson felolvasott tucatnyi memorandum.

5 A bel- és külföldi hatalmi körök, érdekvédelmi szervezetek folyamatos és pontos tájékoztatása főleg akkor fontos, ha az állandó ellenzékiségben politizáló kisebbségi politikai érdekképviseleteknek lehetőségük sincs a csehszlovák hatalommal folytatott olyan konstruktív, megértő párbeszédre, amely esélyt teremtene a kisebbségi jogokat korlátozó politika felülvizsgálatára, illetve az elszenvedett sérelmek orvoslására. A két világháború közötti Európában az Európai Nemzetiségi Kongresszus, illetve a Népszövetség volt az egyetlen olyan szervezet, amely a hatékony nemzetközi kisebbségvédelem kialakításával, illetve az európai kormányok kisebbségpolitikájának és a kisebbségek helyzetének vizsgálatával foglalkozott. A Kongresszus a német kisebbségek kezdeményezésére jött létre, a szervezet tevékenységének meghatározásában döntő szerepet a német, a magyar és zsidó küldöttekből álló csoportok játszottak. A magyar kormány, illetve Bethlen István miniszterelnök kezdettől fogva támogatta a Kongresszust, s titokban anyagi segítséget is nyújtott. A revizionista magyar külpolitika számára kiemelt jelentősége volt szerepelt többek között az állampolgárság megtagadása, a magyar értelmiség diszkriminációja, a közigazgatás észak-déli irányú és az egyházmegyék átszervezése, a közalkalmazottak elbocsátása, a szabad nyelvhasználatot korlátozó nyelvtörvény elfogadása, a magyar felsőoktatási rendszer felszámolása, a magyar nyelvű állami elemi iskolák bezárása, a földreform, a szlovák ajkú települések, az ún. telepes falvak létrehozása a magyarlakta területeken, a nagyobb ipari üzemek leszerelése stb. 4 Csehszlovák oldalon az országféltés, magyar oldalon az igazságtalanságból fakadó revíziós politika, illetve a csehszlovák asszimilációs politikával szembeni nemzetféltés. 5 SZARKA 1998,22. 147