Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében
neve. Egy Zsámbék és Tinnye mellett fekvő Pilis megyei birtok felosztásánál volt jelen — többek közt - Berencsei Péter. 18 1410-ben János fia Gál és fia István peregyezséget kötött Csúti Miklós fia János feleségével, Berencsi Erzsébettel és fiaival, Berencs(e)n fekvő birtokairól, fogott bírák jelenlétében. 19 A bírák Móri, Apostoli, Káldi és Pátkai előnevet viseltek. 20 1412-ben Berencse birtokot Maki Mihály szerette volna kézre keríteni. 21 1429-ben ismét személynévben bukkant fel: Berencsei Nehéz Jánost Zsigmond király mint gonosztevőt levelesítette többed magával. 22 Berencse következő, s egyben legfontosabb középkori említése 1437-ből való. Ekkor Tagyos és Mesteri birtokok határainak leírása közben — mikor Tagyos és Környe, valamint Környétől délre levő Rákos birtokok határait írták le —, megemlítettek egy nagy utat, mely Tagyosról Berencsére vezet. 23 Figyelembe véve az oklevélben foglalt határjárás szövegét és irányait, megállapíthatjuk, hogy Berencsének Tagyos birtokkal nem volt közös határa, de Tagyosról dél, délkelet felé indulva lehetett egy úton elérni Berencsét. Ezután rövidebb ideig hallgattak Berencséről a források. 1450ben egy Gallán történt hatalmaskodás során felsorolták János fia Pétert Berencséről, aki azonban nem birtokolt Gallával határos földeket, de még csak szomszédja sem volt Galla birtoknak, hanem csak mint megyebeli szerepelt a tanúk között. 24 1487-ben az egykori Tímár — mára elpusztult település Mór városától nyugatra — vidékbeli tanúk között felsorolták a Berencséről való Kónya Dezsőt és Mihályt, valamint Vincze Mihályt, Móri Dénest és Tattay Albertet. 25 1499-ben egy nyolc évvel korábban elkövetett fegyveres rajtaütés miatt említették Tathay Pál berencsei nemest is. 26 A középkori adatokat végigtekintve úgy tűnhet számunkra, mintha több település adatait foglaltuk volna össze. Az oklevelekben inkább Berentének hívott település pedig valóban Fejér megye északi felében helyezkedhetett el. Ez utóbbi település nevét a török defterek is megőrizték. 1580-ban és 1590-ben Acsa megháromszorozódott lakossága további földterületeket vont művelés alá, többek között Nagyberentét és Kisberentét, melyet mint majorságot, szántóföldként használtak. 27 18 „presentibus Petro de Berence" (!) ÁUO V. 190-191. 19 Berench: ZsO II/2 7651 sz. 368. 20 A középkor folyamán mindegyik Fejér megyei településnek számított. Apostol Mór környékén, Káld Sárszentágota környékén volt. 21 KARÁCSONYI 1904, 24.; ZsO III. 935. sz. 1412. „Fejér megyei Berenthe"; 2259 sz. 1412. jún. 9. ,,Berentbe-i János fiát: Gált .. .Fejér megyei Berenthe birtokon"; 2301. sz. 1412. jún. 17. „Berenthe-i János fia: Gál és György fia: Mátyás" 22 „Johannen Nehéz de Berenhe" (!) KÁROLY 1896, XLIV. sz. 600. 23 „., .très metas terreas antiquas invenissent, penes una a parte meridionalipossessioni Keörnie, aliud parte ocadentali possessioni Rákos tertium a parte aequilonalt poss{essionibus) Thagias et Messteri distingverent. Ab hinc versus bonum spatium eundo pervenissent ad quondam magnam viam quam itur de possessionibus Thagas et Messteri ad possessiones Berencze, et penes earn viam a parte occidentali iuxta quamdam arborem piri... duas metas terreas... erexissent quartcndem una a parte meridionali possessioni Rákos aliud a parte aquinolari possessionibus Thagias et messteri separarent..." MOL DL 75644. 24 „Petrus filius Johannis de Berenthe" MOL DL 14312. 25 A tanúk között sok alcsúti és ácsai nemes is van: KÁROLY 1904, 400-401. 26 ÉRSZEGI 1971, 294-295. sz. 249. 27 KÁLDY-NAGY 1985, 58.
