Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Prohászka Péter: Új adatok a tokodi későrómai erőd történetéhez

Elsősorban a bronzpénzek domináltak, azonban míg az első századból csupán egy tucat, addig a 2-3. századból már mintegy száz darab és a 4. századból pedig 90-100 darab érem volt. A pénzek mellett római bronztárgyak töredékei, köztük bronz edények darabjai, 2. századi lószerszám maradványok, övveretek és különféle fibulák töredékei kerültek elő. A legszebb és legépebb állapotban azonban egy késő római, ékvéséses nagy szíjvég maradt meg (II. tábla 1.), amely egy bronz cikáda fibulához hasonlóan (II. tábla 2.), az erőd története szempontjából jut fontos szerephez. A 7,8 cm hosszú és 3,8 cm széles lándzsaformájú nagy szíjvég felületét ékvéséses díszítmény borítja (II. tábla 1.). A trapéz alakú szíjbefogó rész belső felületén három ékszerűen kiképzett egyenlőszárú háromszög található, amely szélén - keretben - függőleges rovátkolás fut körbe. A szíjhoz való felerősítésére a két szélén található szeg szolgált. A trapéz alakú részt a lándzsa csúcs formájú felületétől két függőleges rovátkolással díszített vonal választja el, amit hasonlóan a trapéz alakú részhez, a már említett rovátkolt díszítés keretez. A szíjvég meghatározó díszítménye a közepén egy körben található hat sziromból álló rozetta, amelyből többféle geometrikus díszítés indul ki és tölti ki a teret a veret csúcsáig. A trapéz alakú felület alján, valamint a rozetta tetején növényi indákra emlékeztető ornamentika látható. Ez - hasonlóan a plasztikusan kidolgozott felülethez - már az öntőmintában megformálásra került, és nem egy esetleges utólagos díszítés eredménye. Míg a császárság korai évszázadaiban a különböző fajtájú és formájú, sokszor áttört technikával készült övdíszítmények (csatok, veretek, szíjvégek) a jellemzőek, addig a 4. század közepe táján új művészeti jegyeket viselő és sajátos formájú fémdíszítményű övek elterjedése figyelhető meg a birodalom északi tartományaiban.

28 Ezek az egy- vagy többrészes 5—10 cm szélességű övek a Római Birodalom határain túli területeken is jelentkeznek.

29 Felületüket az ún. ékvéséses díszítmények borítják. Az ékvéséses technika alkalmazása azonban sokkal jellemzőbb a fatárgyak díszítésére, sem mint a fémekére, így különösen figyelemreméltó e díszítési forma megjelenése és széles körű használata a különféle fémtárgyakon. A római övek mintakincse ugyanis némileg átalakulva közel két évszázadon át meghatározója többek között az európai germán népek fibuláinak. E kapcsolat elsőként a szászok Weser és Elba közötti területén jelentkezett.

30 A hazatérő katonákkal együtt kerültek e vidékre az ékvéséses övgarnitúrák, és ekkor tűntek fel az egyenlő szárú ékvéséssel díszített fibulák.

31 Az ékvésés alkalmazása azonban mind az övek és mind pedig a fibulák esetében nem a fémtárgyon, hanem még az öntőformában megtörtént, amit később tovább alakítottak.

32 A geometriai motívumok, indadíszek, növényi rozetták a leggyakrabban alkalmazott motívumok, melyek mellett meander, 28 ROTH 1979, 50-51.; BÖHME 1986, 29.; BÖHME 2000. 29

BÖHME 1974, 55-62.; ROTH 1979, 50-58.; SIEGMUND 1999, 169-170. 30 WALLER 1930.; WERNER 1958. 31 ROTH 1979, 52. 32 BULINGER 1969, 12-14.; BÖHME 1974, 53.; ROTH 1979, 51.