Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Csorna Zsigmond: A Festeticsek keszthelyi angolkertjének kialakítása a 18-19. században

A festői kép túlhajszolása azonban már a vadromantika divathullámába merült el, oldódott fel. A tájképi angolkertek elsősorban az angliai mikroklímának megfelelően, a sok és kiegyenlített csapadékú területeken díszlettek. Magyarországon a kontinentális éghajlat, a szeszélyes, valamint a nem egyenletes és alacsonyabb csapadékmennyiség és a viszonylag meleg, hosszú ősz az őszi lombszíneződést kedvezően segíti. Ezért a tájképi kertek festői szépsége még inkább kidomborodott. Ez talán pótolta némelykor az egyébként fontos elemnek — ám hazánkban a szárazabb klíma miatt nem éppen angol tájképi minőségű —, a nagy füves térségeknek, az egyenletesen nyírott pázsitnak a hiányát. Kompozíciós elemként a természetes eredésű vizekből, patakokból felduzzasztott tavak látványa is ezekhez a kertekhez tartozott, a kötetlenség, a szabad virág- és facsoportok, valamint a növények különleges forma- és színgazdagságával együtt. Ugyanakkor a kisméretű, különböző kerti épületek bár megtalálhatók a magyarországi angolkertekben, de számuk kevesebb, mint Nyugat-Európában.

8 A Festetics uradalmakban is ezekkel a jellemzőkkel találkozhattak a parkokban sétálók, ezeket a fafajokat, díszbokrokat láthatták. Jó példa erre az 1807-ből fennmaradt, 5 hold 520 négyszögöles erdei fás kert rajza, amelyet Szajdenschwartz János készített. A kert még barokkos elrendezést és útvezetést mutat, de már természetes, tájképi kertté alakították át. A számozott, kisebb egységekre felosztott kertben több mint hatvanra tehető a fafajok száma. A kertben szabadtéri színház, valamint emlékoszlop állt. A fa- és cserjeszint is megkülönböztethető, a fák többsége lombhullató volt, csak kevés a fenyőféle. A kertet kétsoros cserjekerítéssel határolták. A kert rövidebb oldalán patak csordogált, ez is egyféle védelmet jelentett. A díszfákat, cserjéket a 18. század végén Bécsből hozatták, Johann K. Rosenthal kertészetéből. Egy fennmaradt jegyzék szerint számos fafajt árultak a bécsi kertészetben, amelyekre a Festetics-uradalom is igényt tartott.

9 A fentebbi növényjegyzék jól mutatja, hogy milyen sokféle faj és fajta, valamint változat között választhattak az uradalmi kertészek, amikor megrendelőiknek a megfelelő díszfákat, cserjéket ajánlották. A korabeli névírási szokások mellett a pontos fajlista a megbízható rendeléseket biztosította. A mai dísznövényjegyzékek alig-alig tartalmaznak több fajt, esetleg az azóta kinemesített különböző díszváltozatok száma lehetett nagyobb. Festetics György 1792-től már angolparkot építtetett, aminek területét ingatlancserével, vásárlással növelt meg. Virágágyat csak a bejáratok előtt lehetett az angolkertben elhelyezni. Az örökzöld bokrokat, a hosszan virágzó cserjéket és a színes termésű növényeket kedvelték ezekben a kertekben. Szívesen ültették a termésükkel a madarak eleségét szolgáló sűrű félcserjéket is, mert a kedvelt madárcsicsergés a természetes tájképi kert nélkülözhetetlen része volt. A sétálóknak kedves madárdal szintén merengésre, elgondolkodásra serkentett. A kertben a térfal a bokrok, cserjék és fák együtteséből rajzolódott ki. A Festetics-kastély díszkertje a lakóudvartól szélesebb út mentén volt megközelíthető. Az eredetileg barokk kertben, 1768-ban 2639 alacsony törzsű és 2165 magas törzsű fa ülteH ZÁDOR 1973, 20. 9 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Festetics család levéltára (a továbbiakban: FL) P. 275. Birtokgazdálkodási iratok. Kertészet. N. 23. 213-214.