Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Csorna Zsigmond: A Festeticsek keszthelyi angolkertjének kialakítása a 18-19. században
tését tervezték. A főutat 202, két-két sorban ültetett hársfával szegélyezték. A későbbi angolkertben a térszerkezet már egyszerűbb volt, ami részben azt jelentette, hogy az új útvezetés révén a korábbi utak sérülhettek, a kert egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és még inkább tájképivé vált. A tó mellől ma is jól látszik a kert legöregebb fája, a majd négyszáz éves kocsányos vagy mocsári tölgy (Quercus robur L). A híd déli végénél a kocsányos tölgy jegenye változata, a híd másik végénél pedig egy japán akác (Sophora japonica L.) áll, amely mellett babérmeggy örökzöld bokra zöldell. A kertben kínai páfrányfenyő (Ginko biloba L.) majd kétszáz éves példánya található, amelyet még Kitaibel Pál botanikus segítségével szerzett be Festetics György. A fentebbi matuzsálemi kort megélt fák ma is megtekinthetők. A könyvtár délkeleti sarkán áll az a kínai páfrányfenyő, amelyre Festetics György oly büszke volt, hogy még a névjegyére is rárajzoltatta. Fia, Festetics László hozatta Keszthelyre azt a három fekete diófát (Juglans nigra L.), amelyeket a könyvtári szárny mögött ültettek el. Nagyváthy János (1755-1819) és Pethe Ferenc (1763-1832), a 18-19- század fordulójának két kimagasló szakembere, mezőgazdasági szakírója, egyben mindketten Festetics György alkalmazottai, természetesen nem ismerhették és nem is hivatkoztak tételesen a fentebbi dísznövény fajokra, ez az uradalmi kertészek feladata volt. Nagyváthy a tájképi kertek szépségét hirdette, ezért ajánlotta, hogy aki ún. „Mulató-kertet" létesít, az vizsgálja meg a természet szépségét, és ahhoz idomuló kertet építsen: „Ama híres Angluskertek azért betsesek, hogy azokban a Természetnek gyönyörködtető szépségjei, mesterséggel úgy egy tsomóban vágynak szedve, hogy még-is a mesterség éppen ki nem tetszik" A kert elemeit felsorolva írta, hogy elcsodálkozhat az a látogató, sétáló, aki a kertben „...kietlen Erdőséget, Virágos-rétet, és apró Szigetkéket tsináló patakokat, Halas-tókat, ezekben Ludat, Kátsát, s felálló Puszta Kősziklákat, Hidakat, Kalyibákat, Munkás-parasztokat, Gyümölts-fákat, Kövekről le-szökellő Kristály-forrásokat, az Erdőben Vad-disznókat, a Síkon Szarvast, Özet, s Dán-vadat lát. Ezen Kertek nemeit az Anglusok, a Japponiaiaktól, ezek pedig a Chínabéliektől tanultak, s inkább-is lehetne hát azokat Chinai Kerteknek nevezni." Nagyváthy így örökítette meg lelkesedését az angolkertek iránt. Mindezek mellett nem véletlen, hogy mind az általa írt uradalmi munkaköri utasításban (Instructiö), mind a Georgikonban tankönyvként forgatott Plessing-féle Kalendáriumban a dísznövényekről, a virágokról csak nagyon kevés szó esett. A Nemzeti Gazda című szaklap rendszeres georgikoni beszámolói között többször olvasható híradás a georgikoni botanikus kertről is. így pl. 1814 első félévében a következő, előnevelt csemetéket állandó helyükre ültették ki: „Plantanus occidentalis, orientalist, Lycium barbarum, Populus canadensis, Cytisus laburnum, Cornus alba, Tamarix germanica" fajokat. Több növénnyel együtt a „Pínus sylvestris, Larix picea, Juniperus virginiana" magokat ekkor vetették el. 10 Még ebben az évben májustól augusztusig a következő munkákat végezték el: dohány, káposzta, paprika palántázás, gyomlálás, locsolás, gabonaaratás." 10 Nemzeti Gazda 1814. II. 77-78. 11 Nemzeti Gazda 1814. II. 156.
