Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

Deutscher Pál majolikafestő Uli-ig tevékenykedett Tatán, majd visszatért Holicsra, ahol 1792-ig, haláláig dolgozott. Schirek csak ekkor, 1778 és 1792 között említi a holicsi alkalmazottak sorában,

71 holott már korábbi itteni működését támasztják alá az anyakönyvi adatok. Holicson házasodott 1764-ben, tanúi ez alkalommal Germain Miklós és Hermann Sándor műhelyvezetők voltak.

72 Akkor tért vissza Holicsra, mikor az ottani gyár legjobb festője, Radiel János Tatára távozott. A Prammal és Deutscherrel Tatára érkező Schwaiger Antal szobrászként, modellkészítőként nem tartozott szorosan a holicsi gyár kötelékébe, mert az csak időnként adott megbízást figurális munkák készítésére; így például 1746-ban és 1754-ben ismeretlen nevű szobrászt foglalkoztattak, 1755-ben pedig Ochsner Rudolf és Buchberger Péter szobrászok nevével találkozunk.

73 Révhelyi szerint Schwaiger az 1750-es évek elején, 2728 éves korában érkezhetett Holicsra; Le Duc későbbi adminisztrációs igazgató elszámolási jegyzékében említi, hogy a szobrász 1756-ban 34 szobrot mintázott a gyár száí 74 mara. A meisseni Kandier porcelánszobrainak hatása figyelhető meg Holicson, ahol a figurális ábrázolások egyre inkább előtérbe kerültek. E törekvések Germain Miklós nevéhez köthetők, aki 1754-től a holicsi gyár első művezető mestere lett. A korban egyre nőtt a kereslet az ilyen jellegű porcelán- és fajanszdíszek iránt, melyek egy része önálló szobor, illetve szoborcsoport, más része naturalisztikusan mintázott, gyakorlati célt szolgáló edény volt. E munkákhoz a mintákat szobrászok készítették.

75 Bár a szalonok díszei között egyre több ilyen tárgy jelent meg, állandóan foglalkoztatott szobrászt kevés gyár alkalmazott, mivel a már bevált mintákat hosszú időn át ismételhették. A tatai gyár az ún. első alapítás idején az „ispánház"

'-ban működött, melyet aztán eladtak, de az épület hamarosan visszakerült az uradalom birtokába, mert Fülöp komáromi posztófestő mester nem fizetett. Az 1765-ben Tatán megtelepedett piaristák naplója említi 1766. január 30-Í dátummal, hogy ifjúsági színielőadást rendeztek Tóvároson, az uradalmi területen álló „porcelángyárban", mivel rendházuk még nem épült fel, hely híján voltak, amaz épület pedig üresen állott.

76 „.. .színházat emeltek azon uradalmi házban, melyet a tóvárosi allodiális utcában építtetett a jámborul elhunyt, tekintetes Balogh Ferenc kormányzó úr, a porcellángyár számára. Azon ház minthogy tágas volt és üresen állott..." — idézi ezzel kapcsolatban Dornyay Béla is a piaristák História Domusát.

77 71 SCHIREK 1905, 99. 72 RÉVHELYI 1941, ló. hivatkozik: holicsi r. k. pléb. hiv. Lib. Copul. 1764. V. 6. - két gyermeke Holicson, három gyermeke Tatán született. 73 SCHIREK 1905, 12, 15, 16, 207. 74 SCHIREK 1905, 287, 288. 75 A sévres-i porcelángyár mintázó osztályát Falconet vezette. Sevres számára dolgozott Pigalle és Clodion. Clodion később a niederweileri fajansz- és porcelángyárban is vállalt munkát. Melchior Höchstben, Frankenthalban, Nymphenburgban működött, Kandier pedig Meissenben. 76 PUSCH 1912, 9. 77 DORNYAY 1914, 5.