Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

„Theresia, Antoni Schvaigerfelesége" nem sokkal férje előtt, 1802. április 17-én hunyt el, 67 évesen.

17 A hagyatéki leltárban örökösként „Svaiger Sándor Asztalos mester}* Svaiger Krisztina férjnél Komáromban}

9 Svaiger Lörintz és Márton" kerülnek felsorolásra.

20 Az irodalomban leginkább „Schweiger"-ként írják a szobrász nevét. Ebben az írásban a „Schwaiger" forma olvasható, mert a tatai angolkerti griff-szobrokról szóló szerződésen valószínűsíthetően a szobrász saját aláírása szerepel, „Schwáiger"-ként, mely itt — magyar betűhasználattal - „Schwaiger" írással jelenik meg.

21 A forrásokban többféle írásmóddal szerepel neve: Schwaiger, Svaiger, Schweiger, Sveiger. A HOLICSI FAJANSZGYÁR RÖVID TÖRTÉNETE Az első magyar kerámiagyárat Lotharingiai Ferenc, későbbi német-római császár, Mária Terézia férje alapította 1743-ban, a Czobor család utolsó sarjától 1736-ban 900.000 forintért megvásárolt holicsi birtokon. A holicsi manufaktúra szerepe a későbbi, tatai gyáralapítás szempontjából meghatározó, mivel az itt dolgozó mesterek közül többen Tatára vándoroltak, s itt telepedtek le. Holicson a hely kiválasztását indokolta, hogy az itteni kastély környékén kiváló agyaglelőhelyek voltak, s több habán fazekas is munkálkodott itt, legtöbben Ószombatban (Szobotist) dolgoztak. Bécsben 1718 óta működött porcelángyár, melynek pártfogója Mária Terézia volt, ezt a gyárat az osztrák állam 1719-ben meg is vásárolta alapítójától, Du Paquiertől. Akkoriban viszont a porcelán drága, míg a forma és díszítés tekintetében szintén magas színvonalat képviselő ónmázas fajansz jóval olcsóbb árucikk volt, s a jelentős kereslet miatt komoly bevételi forrást jelentett a gyártónak — ez vezethetett a holicsi üzem létrehozásához. Korabinsky szerint a gyárat 1746-ban alapították, részben idehívott, részben itt tanult mesterek közreműködésével, s a gyártmányok minősége alapján egy sorban állt a külföldi gyárakkal, az örökös tartományokban pedig valamennyi gyárat fölülmúlta.

22 Tatai Szent Kereszt r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct. Tom. III. 73. Miután Schwaiger Sándor Kaposvárról visszatért Tatára, 1797-ben felvételt nyert az asztalosok céhébe („Svaiger asztalos megtért, a céh befogadja"). REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15/a, 186. Krisztina 22 éves korában, 1772. augusztusában ment férjhez, a tatai házassági anyakönyv alapján Christophorus Heller komáromi polgárhoz. Tatai Szent Kereszt r. kat. pléb. hiv. Lib. Copul. 1759-1807, 278. Egy 1802. X. 18-án kelt, édesapja hagyatékára vonatkozó iratban „Svaiger Krisztina, komáromi Keller János Hütvöse"-ként szerepel - REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15, 20. 1 KEMECSI 2003, 140. Az okiratok átirataihoz képest, ahol az aláírók nevét is az írnok másolta le, ezen az okmányon Schwaiger nevét a szövegrésztől eltérő írással vetették papírra. MOL TEL R 211. X. Szerződések, közli: R TÓTH 2004, 111, 122. KORABINSKY 1786.; említi: TÖRÖK 1917, 57.