Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

Shweiger Ferenc szobrászt említi, aki a bécsi porcelángyár modellkészítője volt, s véleménye szerint Schwaiger Antal közelebbi rokonságához tartozott.

9 A szobrász az 1750-es években érkezhetett Holicsra, ahol a Lotharingiai Ferenc által 1743-ban alapított fajanszmanufaktúra megrendelésére dolgozott; Le Duc, későbbi adminisztrációs igazgató elszámolási jegyzékében említi, hogy 1756-ban 34 szobrot mintázott a gyár számára.

10 Egy 176l-es, Schwaiger által készített oltárterv

11 alapján tudjuk, hogy már Holicson is végzett egyéb szobrászati munkát a fajanszgyárhoz köthető tevékenysége mellett, ugyanúgy, mint később Tatán is. A szobrász 1768-ban érkezett Tatára Holicsról. Két társával, Pram Andrással és Deutscher Pállal együtt 1768. január 22-én folyamodott az uradalmi intézőhöz, illetve Esterházy Ferenc grófhoz, hogy a tatai — gróf Esterházy József, Pfeiffer Sebestyén nevéhez fűződő — 1758-as gyáralapító törekvések után

12 fogadják fel őket „szoborcsináló''-ként.

13 E három mesterember irányításával 1768-tól kezdődött a tatai fajanszgyártás. Mint már említésre került, Schwaiger idővel nagyobb, kőből és fából készítendő szobrok, szoborcsoportok elkészítésére is kapott megbízásokat az uradalom részéről, e művek a következők: a tatai volt piarista rendház kápolnájába készült főoltár szobordísze, a tatai Nepomuki Szent János-szoborcsoport, a tatai Kálvária-szoborcsoport, a vértessomlói Sarlós Boldogasszonynak szentelt templom főoltárának, Szent Apollónia-oltárának, szószékének és Rozália-oltárának szobordísze, a tatai Maria Immaculata emlék szoboralakja, a tatai Szent Kereszt plébániatemplom főoltárának szobordísze, a tatai Angolkertbe készült munkái, a tatai kastély kertjében található Szökőkútnimfa, a tatai Kietreibermalom címere. Fontos, hogy fennmaradt a szobrász 1802. június 13-án bekövetkezett halálát követően, június 26-án Tóvároson íródott hagyatéki leltára,

1

'

1 melyen keresztül némi bepillantást nyerhetünk személyes életébe, és amelyben olvashatunk mesterségbeli tevékenységéhez kapcsolódó tárgyakról, eszközökről is. Az inventáriumban leírt, kevés helyiségből (szoba-konyha-padlás) álló, viszont más tóvárosi és tatai házakhoz képest jóval magasabb értékűnek tartott lakóház

15 talán azonos azzal a házzal, melyet a „képfaragó" 1773ban megvásárolt.

16 Családjával kapcsolatban is kevés információ áll rendelkezésünkre; 9 RÉVHELYI 1941, 17. 10 SCHIREK 1905, 287., 288.; TÖRÖK 1917, 64. 11 RUSINA 1998, 439.; 145. kép.; P. TÓTH 2004a, 99.; III. tábla 4. 12 RÉVHELYI 1941, 11.; MIHALIK 1964, 229.; REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15/a, 107., 111., 113., 126, 128., 129, 144.; REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 76.; REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15/b, 194. 13 MOL TEL. P. 210. Birtokgazdálkodás. 1-6. Prefektusi jegyzőkönyvek. N. 63. 77. 14 közli: KEMECSI 2003.; KEMECSI 2004, 8915 KEMECSI 2003, 141. 16 REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 15/b. 197.: Kerstner Márton házát Simon Ebner megvette, majd ő eladta „Svaiger Antal képfaragónak 380 forintokban" a vevő ezzel magára vállalta Kerstner Mártonnak 1767 és 1768-ból származó, az uraság felé fennálló adósságát.