Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Ifj. Gyuszi László: Tata a polgárosodás útján (A zsidók szerepe a 19. és 20. század elején)

rá, mint cigány a muzsikára" .

17 E korabeli megfogalmazás azonban nem takar semmilyen negatív véleményt. Ezt igazolja a gondolat folytatása, mely szerint a tatai nép a helyi zsidóságban a kereskedés és az ipar fejlesztőjét találta meg. 1895-ben az egyéni egyenjogúsítás után a zsidó vallást is „egyenjogúsították" azaz az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította az 1895. évi XLII. tv. cikk. Az 1895. évi ún. recepciós törvény tovább erősítette a zsidó magyarok biztonságérzetét, az asszimilációs törekvéseket. Az izraelita vallású emberek társadalmi megbecsülését mutatta az, hogy egymás után nyertek a királytól nemességet: Fischer Móric herendi porcelángyáros 1866-ban „farkasházi", 1892-ben Fischer Ignác majolika-gyáros „tóvárosi", 1900-ban pedig Gold Zsigmond bankár „tatai" előnévvel.

18 A századforduló után, 1907-ben újra kisebb zavar támadt, mert a pesti lapokban felröppent a hír, mely szerint a tatai piarista algimnáziumban az izraelita tanulók a tanárok zaklatásainak vannak kitéve. A tatai zsidóság azonban ebben az esetben is elhatárolta magát a fogadatlan prókátoroktól. Bizalmáról, sőt elismeréséről biztosította az iskola tanári karát, valamint megkérdőjelezte a pesti lapok állításait.

19 Újra működött tehát a helyi zsidó közösség „önvédelmi problémaelhárító" mechanizmusa. Ezt az esetet nem is az ügy milyensége, hanem a reakciók sajátos volta miatt érdemes megemlíteni, de egyébként sem volt folytatása. A gimnáziumba egyébként is népességi számarányukhoz mérten sok izraelita vallású tanuló járt, és a kiemelkedő képességűek ösztöndíjban részesültek. Ezek a kisebb részletek is alátámasztják azt az általános megállapítást, miszerint a piarista gimnáziumok türelmesebbek voltak más, katolikus gimnáziumoknál a más vallásúakkal szemben.

20 AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI IDŐSZAK Az 1900-as évek elején több tata-tóvárosi gyárban jelentős korszerűsítések folytak. A jelentősebbek közül a Leopold-féle bőrgyár ekkor már külföldre is termelt. 1923-ban, mikor Leopold Adolftól három fia átveszi a gyárat, jelentős átalakításokat vittek végbe. A gyár ezután 1944-ig zavartalanul prosperált.

21 A Pollák-testvérek szőnyeggyára is — némi visszaesés után — az 1920-as években újra virágzásnak indult. Villamos energiát használtak, új szövőgépeket szereltek fel, bővítették az üzemet, raktárakat. Fokozatosan áttértek a tarisznya- és pokrócgyártásról a szőnyegszövésre.

22 A sikeres fejlődés mellet azonban voltak üzemek, amelyek megszűntek. Ilyen volt Wessel pokrócgyára, Fischerék porcelán- és kályhagyárukat felszámolták. Helyükbe 17 RÉDEI 1888. 18 MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON 1929, 643-644. 9 Tata-Tóvárosi Híradó, 1907. 4, sz. !0 KARÁDY - KOVÁCS 1984. !l SZAKÁCS 1985. '•

2 KÖRMENDI - SÜTTŐ 1984.