Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

tűzhető (olvasható), különösen a község első lakójának, Joseph Rohrbasser uradalmi vadász és feleségének homokkő-sírköve (1824). 6. A néhány tulipános formájú sírkő {A változat: IX. tábla 2.) a népművészet kölcsönhatásának termékei. Jellemző stíluselemeik: archaikus, 4- és 8- oldalú mankós keresztek, domborodó Corpus, de az 1870-es évektől pléh-Krisztussal ellátva, amit a szögnyomok igazolhatnak. A sírkőcsoportnak nevet adó tulipánformájú írástábla más községben is felbukkan (Dág), de a vésett tulipán gyakori dísz református sírköveken is (Tök, Úny). Itt jegyzem meg, hogy a környék református sírköveit is a Nyakas-hegyből kibányászott miocén mészkövéből faragták zsámbéki műhelyekben. 7. Különleges formájú sírkeresztek (4 változat) 3-as szerkezetűek (X. tábla 1.). Archaikus keresztekkel, egyenes és ívelt (csonkolt horgasvég) keresztvégekkel jellemezhetők. Szimbólumaik: a míves Corpus, angyalfejek (a puttók dombormű-szerűek) és kézfogás (lábazat). A plasztikus kézfejábrázolásban (búcsúzás) szinte csak az ujjak érintkeznek sejtelmesen, amely az elválás misztikumát emeli ki. Az írásmező többségében kettős- ívvel záródó, mózesi tábla, másrészt sárga festéknyomokat sejtető tojássor-dísz. Ez utóbbi sírkő kőtömbben áll, a többi földben. A sírkeresztek a 19. sz. második feléből valók, de már olvashatatlanok. 8. A piszkei-süttői vörösmárvány táblás - két szívalakú kivételével — sírkeresztek száma meghaladja a 40-et (X. tábla 2.). Az 1870-es évektől új formátumúakká váltak: 3-as, 4-es szerkezetűekké, magasabbakká és a legjellemzőbb változataiknál homloksíkjukból kiugró, félköralakú ívpárkányzat dominál. Más típusúaknál az írásmezőt a koronarész és kereszt felé szamárhát-ív, gótikus és szegmentív választja el. A sírköveket még kősáv határolja, és más községek termékeivel ellentétben csak a 20. századtól oszlopok is. Keresztszáraikon a latin- és gótbetűs keresztes IHS-jel gyakori, az ostyás kehely r.k. pap sírjára utal. A gyászt jelképező szomorúfűz szimbólum — általános református hatásként — csak a Középső-temető süttői sírkövein jelentkezik (két példa kivételével). A lábazat rendszerint üres, egyetlen dísz: görög kereszt ismerhető fel. Sírfelirataik a kőzetanyag szerkezetétől függően olvashatók (nehezebben, könnyebben). Néhány típusuk már kőtömbben áll. E sírkövek távolabbi környékén (Csolnok, Bajót) gyakoribbak, mint nálunk. 9. Az ún. új típusú zsámbéki táblás sírkeresztek az ősi műhelyből sugárszerűen terjedtek el minden irányba, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, az esztergomi járásban de elsősorban a német nyelvű községekben, így nálunk is. A 3-as, 4-es szerkezetű kőkeresztek (37 db 12 változata) terjedt el az Öregtemetőben (XI. tábla 1.), de nagy számban (275 db) a 20. sz. első felében az ún. Középső temetőben. Máriahalmon többszörösen több van belőlük — akár a szívalakúaknál — mint a többi községben együttvéve. A megmaradó sírkeresztek nagy száma a kitelepítéssel, a rokonok és hozzátartozók „elfogyásával" és a történeti temetők mellett megnyíló új temető megnyitásával magyarázható. A koronarész ívpárkányai és az írástáblát oldalt határoló, többosztatú, enyhén domborodó oszlopai a barokk művészet leegyszerűsített formái. Keresztszár végeik legjellemzőbb vonásai a 3-as lóhereív, ami sok gyermeksírkőnél vágott. A keresztek mezőiben a korábbi plasztikus Corpus-ok helyett a sematikussá váló, jelzésszerű mézeskalácsos jel-