Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

legű Krisztus-test válik általánossá, mellette koszorú, míg a gyermekekénél virágos ág, utóbb latin- és gótbetűs keresztes IHS-jel. A koronamezőben a keresztény ember reményét és szeretetét jelképező kereszt (hit-remény-szeretet) és sugárzó szív a leggyakoribb. A lábazaton csaknem mindenütt zárt keret virágfonata (füzér), benne vers vagy szimbólum - a korai időben az örökkévalóságot jelképező Oltáriszentség égő gyertyákkal -, helyezkedik el. A későbbi évtizedekben a keretek rendkívül változatossá válnak. A sírkövek mind kőtömbben állnak, bemeszelésük miatt nehezen ismerhetők föl a színek és sírfeliratok kivétel nélkül gótbetűs szövegei. Egyes hozzátartozók a feltárt, eredeti színeik szerint újítottak föl néhány sírkeresztet (XE tábla 2.). A SÍRKERESZTEK STÍLUSELEMEINEK ÖSSZEGZÉSE A sírkeresztek szerkezetükben és formájukban többségében rusztikusak, 2-es (keresztfelirattábla) és 3-as tagoltságúak (kereszt-felirattábla-lábazat). Ez utóbbiak a legelterjedtebbek. A klasszicizáló és új típusú zsámbéki sírköveknél (sírkeresztek) a 4-es tagoltságot az írástábla fölötti koronarész képviseli (XIE tábla L). Keresztjeik 4- és 8-oldalú hasáb jellegűek - a vörösmészkő és zsámbéki új típusú sírkövek kivételével -, számos változattal. Ezt a változatosságot a keresztek szárvégződései kölcsönzik (egyenes, görbült, vágott, metszett, horgony-csonkolt-végű, utóbb 3-as lóhere-és liliomívű (XIII. tábla L). A szárvégződések ősi formák németországi elemihez vezetnek vissza (európai hatás - XII. tábla 2.), de megtalálhatók a zsámbéki műhely kisugárzásaként a környék számos temetőjében is. E legkorábbi csoport sírköveinek keresztjei szinte teljes hasonlóságot mutatnak Délnyugat-Németország, közvetlenül a földből kiálló, „test nélküli" sírkeresztek formakincsével (ott csak sírkeresztek vannak). Lehetséges, hogy az új hazában (Vaterland) érvényesültek és tovább éltek egy évszázadon keresztül az Óhaza (Mutterland) sírkeresztjeinek formái, amelyeket az itteni falusi mesterek továbbfejlesztettek és sírtáblával növelték meg Zsámbékon, és másutt is. Megjegyzem, hogy az alföldi Kenderes és a Duna menti Dömös és Dunabogdány r.k. temetőjében ma is látható még ilyen sírkereszt. Ezekben a sírkőkeresztekben is az európai, közép-európai, határokat átívelő sírkőkultúra egymásra hatását láthatjuk. A kőkeresztek keresztjeinek formái és a kereszteken megjelenő jelképek szinte azonosak környékünk községei — fentebb már jelzett — római katolikus temetőinek sírkövein. A sírkövek szimbólumainak többsége már nem ismerhetők föl. A korai idők sírköveinél (19- sz. első fele) Jézus vésett és domborodó jelképe és kereszttel ellátott IHS-jel általános, de ritka a Mária-monogram (XIII. tábl^ 2.). A 19. sz. második felétől - sírkőcsoportoktól függetlenül - változatos INRI-jelű táblával ellátott, művészien faragott plasztikus Corpus-ok terjedtek el (14. tábla 1.). Ezeket az 1870-es évektől pléh-Krisztusok váltják két évtizeden át (szögnyomaik vannak csak meg). A szimbólumok természetesen a keresztény eszmerendszer attribútumai: az IHSjel - Jesus Hominum Salvator, Jézus az emberiség megváltója -, az INRI-jel - Jesus