Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században

uradalom takácsai önálló céhet alakítottak. Az alábbiakban a Tatán kívül élő és mesterségüket űző mesterek száma és területi megoszlásuk látható 1712 és 1840 között: Település Mesterek Település Mesterek Agostyán: 24 (8%) Lábatlan: 2 (0,6%) Alsógalla: 6 (2%) Mocsa: 15 (5%) Baj: 15 (5%) Naszály: 7 (2,3%) Bánhida: 8 (2,6%) Öreg Tagyos: 1 (0,33%) Boglár: 1 (0,33%) Piszke: 1 (0,33%) Császár: 1 (0,33%) Sáp: 1 (0,33%) Csép: 1 (0,33%) Szend: 2 (0,6%) Dad: 2 (0,6%) Szentmiklós: 19 (6,3%) Felsőgalla: 1 (0,33%) Szomód: 26 (8,7%) Galla: 9 (3%) Szomor: 1 (0,33) Gyermely: 6 (2%) Szöllős: 10 (3,3%) Héreg: 2 (0,6%) Szőny: 2 (0,6%) Kocs: 6 (2%) Tarján: 51 (17,1) Kömlőd: 4 (1,3%) Tolna: 27 (9%) Környe: 3 (1%) Összesen: 298 fő Az adatokból jól kitűnik, hogy igen kevés helység kapcsolódott szorosan és folyamatosan a tatai takácsok céhéhez, pedig szinte bizonyosra vehető, hogy a felsorolt települések többségében dolgozott takácsmester a 18-19. században. A falusi mesterek általában kis földdel is rendelkeztek, néhány állatot is tartottak, mesterségüket csak időszakosan űzték, míg a tatai takácsok többsége kizárólag mesterségéből élt. Egyedül, vagy egy-két segédet tartva dolgoztak, ez viszonylag szerény, de biztos megélhetést biztosított számukra. Jövedelmeik ill. a korabeli ár- és bérviszonyok megismeréséhez fontos támpontot jelentenek a 18-19. században készített árszabások, az ún. limitációk. Kemecsi Lajos közölte

28 Komárom vármegye 1813. évi, 54 mesterségre kiterjedő árszabását, ebből idézzük a takácsokra vonatkozó árakat: KEMECSI 1999, 532.