Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században

egyezésével voltak érvényesek, de általában is felügyelte a céhek működését. A tatai takácsoknál a céhbelépéskor külön összeget kellett fizetni a „komisszárius úr részére" 22 Tartottak szűkebb körű gyűléseket is, ahol a kisebb jelentőségű ügyeket a céhmester vezetésével az „öregbik mesterek" tárgyalták meg. A céh fontos tisztségviselői voltak: a jegyző, az atyamester, a bejárómesterek, a szolgálómester. Ez utóbbi tisztet rendszerint a legfiatalabb mester töltötte be, terhes feladatukat igyekeztek inkább pénzzel megváltani. Az atyamester a takácslegényeket felügyelte, a Tatára érkező takácslegényeknek nála kellett jelentkezniük, ő osztotta be őket a helyi mesterekhez, munkájában a két bejárómester segédkezett. A céhmesternek és a jegyzőnek (nótáriusnak) esküt is kellett tennie, melynek a szövege a következő volt: „Hit le tétele Czeb Mesternek és Nótáriusnak. Az Czehben alonak pedig bogy jó szófogadó igaz tagja legyen. — En N. N. esküszöm az Örök ellő Istenre, ki attya Fiu es Szt Lilék a Telles Szent Háromság igaz egy Istensigre, Boldogságos Asszonyra es Istennek minden szentéire, hogy ez Btes Takács ezeknek igaz czeh Mestere v. Nótáriusa leszek, az hamisságot igasságra, igasságot hamisságra nem fordítom, Nem tekéntvén semmi Attyafiságot vagy komaságot, hanem az egy igasságot folytatni kivanom, ugy nem különben szegénynek, gazdagnak, özvegynek, árvának igazságos törvént tehetsigem szerént szolgáltatni kivanom. Hasonló képen a mit ezen fölsiges Igasság Vagy is Articulus elen ragolmazo szőtt halanék, vagy is az közönsiges Böcsületes czeh vigzese elen valakit utol érnék vagy tapasztalnék, akar titkon, akar nyilvasagos beszidbül ki tapasztalván, tartozom ki jelenteni melnek is igassagos meg tartására mikre batorkodgatom mondani Isten Engem ugy segéllyen, Boldogságos Asszony Istennek minden szentéi, hogy egy Pénzig egy filer ig igazan megfizetni el nem mulatom. Aki ez elen akartva vét Hite hagyot Leszen'.'

25 A remek készítésnek követelményei hasonlóak voltak az előző szabályzatban foglaltakhoz, eszerint az a legény, aki a mesterek közé szeretné magát felvetetni, 16 garas befizetése és nemzetséglevelének, vándorkönyvének bemutatása után kérhet magának ún. mesterdarabot, ami a következőkből állt: „Az Takács szék alacson legyen és Négy Böcsületes Czéhbeli Mester jelenletekben akik a Mester darabot eö neki eleibe adni rendeltettek és egymástúl elhánt szövőszéket felcsinállya. Második darab. Egy egész darabban 16 rékre való lábi munkát és darab vásznat 30 rékre. Ezek ő néki a Böcsületes Czéhbeli Mesterektül eleibe rendeltetnek, azért egy Tallérral tartozik és az egybegyűlt Czéhbeli Mestereknek egy merendát adni fog."

24 Vagyis egy szétszedett szövőszéket újra össze kellett raknia, szövésre elő kellett készítenie, majd ezek után egy 16 rőfös és egy 30 rőfös vásznat kellett szőnie. Egy másik articulusban pedig a régi szabályzathoz hasonlóan egy kígyófutásos minta szövését is előírták. Miután az egy tallért lefizette, a remeklő legény merendával, azaz egy kiadós ebéddel és innivalóval örvendeztette meg a megjelenő céhes mestereket. Ha a remeklés közben hibát vétettek, azt is pénzzel válthatták meg. A mesterek fiai ill. mester leányával házasuló legények csak egy vásznat voltak kötelesek szőni és a többi költség vonatkozásában is kedvezményeket kaptak. 22 A tatai takácscéh lajstromkönyve, KDM HTGy Ltsz.: 55.11.1. 2J Uo. 24 A takács céh articulusai, 1717; KDM HTGy ltsz.: 55.11.5.