Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században

A TAKÁCSCÉH A 18-19. SZÁZADBAN Az 1717. évi privilégium és a céh élete a 18. században A pozsonyi takácscéh 1712-ben az uralkodótól országos főcéh rangot kapott, III. Károly egyúttal új szabályzatot is kiadott számára. Ez a szabályzat a következő évtizedekben - egészen Mária Terézia céhügyi reformjáig - meghatározó szerepet játszott a dunántúli takácscéhek életében. A török alól felszabadult területeken egyre-másra alakultak új céhek, így számos takácscéh is szerveződött, ezek legtöbbször a pozsonyi főcéhtől kértek céhlevélmásolatot. Azok a céhek pedig, amelyek korábban is rendelkeztek kiváltságlevéllel, szabályzattal, azok is kérték új privilégiumukat a pozsonyiaktól. A tatai takácsok is így nyerték artikulusaikat 1717-ben a pozsonyi főcéhtől, amelyet nem a helyi földesúr, hanem az uralkodó erősített meg.

10 Előző — a fentebb tárgyalt —, szintén a pozsonyiaktól származó szabályzatukat 1700-ban még az éppen Tatát birtokló Krapff Ferenc erősítette meg. A török veszély elmúltával bekövetkezett békés időszak jó lehetőséget teremtett a céhek szervezésére, Tatán a lakosság számának emelkedésével párhuzamosan gyorsan szaporodott a céhek száma is. A takácscéh ekkori létszámáról nem rendelkezünk ugyan pontos adatokkal, bár a korabeli összeírásokban már takácsok neveivel is találkozunk. Az 1695-ös összeírás mindössze egy takácsról tesz említést,

11 miközben az ebből az időből rendelkezésünkre álló — felvételt nyert mesterek neveit és belépésük dátumát — megörökítő lajstromkönyv

12 tanúsága szerint 1691-ben, 1694-ben és 1695-ben is egy-egy új taggal

13 gyarapodott a céhbeli mesterek száma, tehát az összeírásban szereplő egy főnél biztosan több takács űzte mesterségét ekkor a településen. Egy másik forrás, a Tatán takácsmestereknél munkálkodó vándorlegényeket számba vevő jegyzőkönyv,

14 1698-99ben már 13 „tanítványról" tudósít, ami szintén több mester jelenlétét valószínűsíti. Minden bizonnyal az összeírok nem kézművesként ill. takácsként vették számba azokat a mestereket, akik nem egész évben űzték mesterségüket, hanem a mezőgazdasági munkák ritmusához igazodva inkább csak az őszi-téli időszakban foglalkoztak vásznak szövésével. Ezért a későbbi összeírások sem igen adhatnak pontos képet a tatai céhes mesterek létszámáról.

15 Az 1633-ban nyert privilégiumhoz képest az 1717-es néhány fontos változást tartalmazott. A legszembetűnőbb változást az jelentette, hogy a szabályzat több pontban is részletes utasításokat tartalmazott a céhbeliek vallásos életére vonatkozóan. A Habsburgok a katolikus egyház és főnemesség támogatásával igyekeztek visszaszorítani a protestán10 A takács céh articulusai, 1717; KDM HTGy ltsz.: 55.11.5. 11 MOL P. 198. fasc. 24. No. 380. 12 A tatai takácscéh lajstromkönyve, KDM HTGy Ltsz.: 55.11.1. Az ún. céhkataszter szerint ez a legkorábbi irata a céhnek, azonban - mint láttuk -, 1633-tól már igazolható a céh létezése. 13 Uo. név szerint Palánkai Tamás, Parittya Mihály és Kis Péter nyert felvételt ekkor a céhbe. 14 A tatai legénycéh lajstromkönyve, KDM HTGy Ltsz.: 55.11.2. 15 O'sváth Andor vármegye-monográfiájában Korabinszkyre hivatkozva 1786-ban 30 vászonszövőről ad hírt, ez a szám a céhes iratokkal összevetve nagyjából reálisnak tekinthető. O'SVÁTH 1938, 345.