Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Horváth István: Céhes takácsok Tatán a 17-19- században
sokat, az új szabályzat első két pontja ennek megfelelően a katolikus szertartások látogatására kötelezte a céhes mestereket és legényeiket, attól függetlenül, hogy melyik felekezethez tartoztak: „Először minden Böcsületes Czéhbeli Mester az Római Szent Egyház rendi és parancsolattyának engedelmeskedgyék és maga házi cselédgyével edgyütt vasárnapon és ünnepnapon a Szent Misén és pradication jelen Légyen. Gyermekeiket keresztény ajtatosságban tartani, imádságokat Istennek ajánlani az Római Császár és Koronás király Urunk őfelsége szerencsés fegyveriért hosszú életiért imádkozni..." (1. artikulus); „Minden itt Lakozó Böcsületes Takács Czének Mestere, mesterlegények, tanulóinasok minden esztendőben Űrnapon és annak octáváig regvei szokás szerént Istennek dicsiretire {...}keresztény ájtatossággal processioval járjon. Ismegh minden kántorban a Szent Misén jelen legyen {...}ki pedig a mi régi rendelésünknek semi ok nélkül ellene lészen két funt viaszgyertyával bizonyosan megbüntetik." (2. artikulus). Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a 18. század elején készült összeírás szerint az ebben az időben Tatán tevékenykedő hetven mester közel 4/5-e a lutheránus vagy református vallás híve volt. 16 Minden céh köteles volt a szabályzat második pontjában foglaltak szerint zászlót csináltatni, hogy „a maga czéhbeli Zászlója alat kiki keresztény ájtatossággalprocesioval járjon." Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a takácsoknak lett volna ilyen zászlójuk a 18. században, sőt a többi céh sem tartotta elsőrendű feladatának a drága jelvény beszerzését, hiszen Balogh Ferenc jószágkormányzó 1748-ban kelt levelében fel is szólítja a céheket a zászlók elkészíttetésére. 17 A takácsoknak, ha volt is zászlójuk, 1800-ban újat csináltattak, amiről a takácsok lajstromkönyvében több bejegyzés is tanúskodik: „Ugyan azon napon Budára vitt Negy mester embereket az zászló Péngálló Pictorhoz.Ettől az esztendőtől az újonnan céhbe álló mesterek „zászlópénzt" is tartoztak fizetni. 18 A céh vallási életének további részleteibe enged bepillantást Mohi Adolf munkája, ahol a takácsok céhére vonatkozóan azt olvashatjuk, hogy a céh rendszerint pünkösd harmadnapján ünnepi szentmisét tartott, s ilyenkor a céh tagjai díszesen felvonultak. 19 Az 1717-es articulusokhoz kapcsolódóan tájékozódhatunk a céh fő elöljáróiról is: „Azon böcsületes Tatai Czéhnek pediglen Czéhmestere lészen Kis Péter, öregebik Mesterek Palánkai Tamás, Parittya Mihály és PeringerJános." 20 A szabályzat szerint a takácscéh tisztújító napja pünkösd hétfő volt, ekkor választottak új céhmestert és tisztségviselőket, de természetesen a régi elöljáróknak is ismét bizalmat szavazhattak újabb egy esztendőre. A 18. század végétől a földesúr vagy a városi tanács a céhgyűlésekre rendszerint egy céhbiztost, ún. komisszáriust 21 rendelt ki, a gyűlés által hozott határozatok, kinevezések csak az ő bele16 G. MIKLÓS 2004, 182. 17 Uo, 184. 18 A tatai takácscéh lajstromkönyve, KDM HTGy. Ltsz.: 55.11.1. A tatai céhmester 1772-ben a céh mellett működő legénycéh számára szabályzatot bocsájtott ki, ennek második articulusában a legények számára kötelezővé teszi az Urnapi körmeneten való részvételt a céh zászlója alatt. Ez alapján feltételezhető, hogy az 1800-ban csináltatott zászlót megelőzően is volt zászlója céhnek, hiszen maga a tatai céhmester írta elő a céh zászlója alatti felvonulást. 19 MOHL 1909, 99. 20 A takács céh articulusai, 1717; KDM HTGy ltsz.: 55.11.5. Az első három névvel már az 1690-es években találkozhatunk a takácscéh lajstromkönyvében. 21 A céhbiztosi intézmény bevezetésére már 1729-ben sor került, de a tatai takácscéh irataiban csak a század végétől van tudomásunk a működéséről.
