Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit lelőhely szedimentológiai viszonyai
(paleotalajok esetében nem meglepő, hiszen a szerves anyag lebontásához a mikrobáknak nitrogénre van szükségük, mely a biológiai aktivitás megszűntével nem pótlódik). A humusztartalom a felső szintekben (TE1, TD1-2) nem éri el a 0,1%-ot. E szintek szerkezet nélküliek, talajosodottnak nem mondhatók. A TE3-4 szintek továbbra is meglehetősen laza anyagában kezdetleges, könnyen szétmorzsolható, „gumós" szerkezeti elemek figyelhetők meg. Az agyagtartalom emelkedése mellett a humusztartalom értéke is magasabb (0,15%), de még mindig csekély. E szintekben rövid ideig tartó vagy gyenge (lassú) talajosodási folyamat lejátszódhatott. A növényzet egykori jelenlétéről a megjelenő faszéndarabok is tanúskodnak. Az üledék talajos szerkezete a feltárás legalsó szintjeiben a legfejlettebb, ami jó összhangban van a humusztartalom legmagasabb mért értékeivel (0,3-0,4%). A TE5-6 és a TD4-5 szintekben a sötét szín, a morzsás, állatjáratokkal átjárt, lefelé haladva egyre kifejezettebb talajos szerkezet szintén egy jelentősebb, hosszabb ideig tartó kedvezőbb klímájú periódusra utalnak. Ezt támasztják alá a rétegekben jelenlevő mm-es faszéntöredékek is. A talajosodottsággal párhuzamosan egyre sötétebb színűvé, egyre keményebbé válik az üledék. Ennek a növekvő humusz, ill. agyagtartalom az oka. A humusz a talajképződés során a nehezen bontható szerves anyagok átalakulásával keletkezik. Az agyag egy része jelen lehetett az üledék lerakódásakor, más része a talajban lejátszódó mállási folyamatoknak (agyagásványosodás) tulajdonítható. A D-i fal esetében a felső és az alsó rétegek között éles határ figyelhető meg. Emellett az alsó, kevert szintek állatjárataiban egy agyagosabb, rózsaszínes üledék is megfigyelhető, aminek anyaga önálló rétegként a feltárásból teljesen hiányzik. Ezért itt feltételezhető egy eróziós esemény, ami a TD1-2 és a TD3-4 rétegek keletkezése között zajlott. Az E-i fal esetében a felső, homokosabb és az alsó löszösebb szintek közötti átmenet fokozatosabb, mint a D-i fal esetében. A legalsó szint (TE6) talajosodásának fejlettségi foka azonban nem éri el a D-i szelvény legalsó szintjét (TD4): mind a morzsás szerkezet, mind a humusztartalom inkább csak a TD3 szint értékeihez közelít. Ennek oka lehet a talajosodási folyamat valamivel későbbi kezdete az E-i feltárásban, vagy a talajosodás folyamatának felgyorsulása (vízhatás, vagy akár antropogén hatás pl. fokozott szervesanyag felhalmozódás) a D-i szelvény esetében. A CaCO } tartalom értéke mindvégig meglehetősen magas, 18-31% közötti értékeket mutat. A mésztartalom változásának tendenciája a szelvényekben a mélységgel és a szemcseméret finomodásával párhuzamos CaCGytartalom növekedés. Mindkét szelvény szinte valamennyi szintjében megfigyelhetők mészkonkréciók, mészfelhalmozódás. A talajképződés során létrejött jellegzetes mészfelhalmozódási szint azonban nem fedezhető fel. E jelenségek az üledék lerakódása utáni mészmozgásra utalnak. így az eredményekből nem dönthető el egyértelműen, hogy a löszben az alapvetően magasabb karbonáttartalom a felelős a megfigyelt mésztartalom növekedésért, vagy az utólagos mészmozgás során a finomabb üledékben a CaCO nagyobb mennyiségben való felhalmozódása.
