Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

T. Dobosi Viola: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep újabb feltárása

Technológia Vértes László technológiai kísérleteinek eredményeképpen bebizonyosodott, hogy a kavics gömbölyded felszínére mért ütés hasonló leütési felszínt eredményez, mintha levalloisi magkőről választották volna le a szilánkot. Vértes úgy vélte, hogy ennek az egyszerűsített eljárásnak a felfedezése vezetett a speciális kavics nyersanyag kiválasztásához. Az eszközök készülhetnek redukiós módszerrel és support szilánkokon is. A technológia meghatározó elemei között előfordulnak archaikus elemek, pl. a geometrikus töredékek magas aránya és a chopperretus gyakorisága. Ez utóbbi okozza a tipológiai nehézséget az alapvetően más-más funkciójú hasogatok és a durva retusú kaparok megkülönböztetésében; a kőeszköz megmunkáló technika zömmel a kulturális szintnek megfelelő. A bifacialitás, amely csak a munkaélre vagy a teljes felületre is kiterjedhet, eléri a 40%-ot. Levezethető a tatai ipar genetikus előzményéből, a kavics nyersanyagú alsó paleolit iparok (jelen esetben Vértesszőlős?) hagyományaiból. A tömött, homogén szövetű radiolarit preferálása is hozzájárult a tatai iparra jellemző standard technológiai szint eléréséhez. Az eszközök szokatlanul kis méretéből adódó gyakorlati nehézségek megoldása jól illusztrálja a középső paleolit ember manuális képességeit. A felső paleolitikumban gyakori a Tatán is megjelenő csonkítás vagy a helyettesítő ferde leütés, illetve a szilánkok distális végének vakaró- vagy fúrószerű megmunkálása. Fejlett manuális készségük másik bizonyítéka a híres mamutfog-lemez. A gondosan formált, peremén egyenletesen csiszolt, felületén polírozott tárgyat több publikációban csak kérdőjellel sorolták a régészeti leletek közé, azaz néhány kutató - látatlanban - nem találta meggyőzőnek az emberi kéz munkáját a tárgyon. Kivitelezésének tudatossága és minősége egyértelmű. A tárgy Vértes László által megfogalmazott, ám kissé erőltetettnek tűnő néprajzi analógiákkal megközelíthető spirituális jelentőségére itt nem térünk ki. A kavicsfeldolgozás technológiájának aprólékos elemzését M-H. Moncel végezte el.

5 Általánosan jellemző a változatos és silex-nyersanyag esetében rendkívül finom megmunkálás. A kvarcit eszközök elnagyoltabb megmunkálása nem a képességeken, készségeken múlott, hanem a nyersanyag struktúráján. Az utóbbi évtizedek kutatásai alapján egy eddig 40 lelőhelyet számláló közép-európai kultúrkör rajzolódik ki, amelyre ez a kavicsfeldolgozás a jellemző. A mikroeszközös középső paleolit leletegyüttes kora a 4-5. OIS, hagyományosan az Eem interglaciális.

6 A retusfajták közül leggyakoribb a klasszikus középső paleolit (60 fok körüli) lépcsős és a felszíni retus.

7 Az archaikus típusokon jellemző a WGK. A szilánkok peremén alkalmi soros retus, a vakarókon a klasszikus legyező retus jelenik meg. 5 MONCEL 2001, 75-98. 6 MONCEL 2001, 75-98. 7 VÉRTES 1965.