Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Miklósity Szőke Mihály: Késő római mázas kerámia Brigetio legiotáborából

5. Edény alj töredékek A VI. táblán a leletmentés mázas kerámiaanyagában levő edényalj töredékek szerepelnek. Esetükben a típusmeghatározás nehéz, legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy fazék-, korsó- vagy valamilyen tálasedény formáról van-e szó. Például a harmadik darab formai sajátosságai alapján esetleg egy behúzott peremű tányér aljtöredéke lehet (vö. III. t. 3-5.). Ette utal az is, hogy az edény belül mázazott. Ugyanez érvényes a bekarcolt körrel díszített 1 l-es számú darabra is. A mély tálak, tányérok aljának koncentrikus körös díszítése gyakori.

110 Az első darab esetleg egy nagyméretű tál töredéke. Az edényaljak megvastagítása, mint a 2, 4, 6-os darabok esetében is, jellegzetes késői, 3. század végi, 4. századi jellegzetesség, poharak, kis fazekak, csuprok és főleg korsók esetében.

111 A 9-es számú aljtöredék az V. tábla 6-os válltöredékhez hasonlóan egy egyenes falú, hengeres testű, kétfülű korsó aljtöredéke lehet.

112 A bemutatott aljtöredékek közül a 2, 3, 4, 6, 9-es számún igazolható engobozás a máz alatt. A fent bemutatott mázas kerámiaanyag jól beleillik az eddig publikált mázas telepkerámia spektrumba. A kevés darabszámuk ellenére is változatos formavilágot bemutató edények funkciója főként asztali kerámia. Ez a tálakról, csészékről és a behúzott peremű tányérokról nyilvánvaló, akárcsak a korsókról. A nagyméretű tál és a fazekak pedig nem étkező, hanem főző és tároló edények voltak. A fentieken túl néhány észrevételt érdemes hangsúlyozni. Szürke házikerámia mázazása A mázas technika elterjedésével a 4. században nemcsak új és más, nemesebb anyagból készült edényeket utánzó formák jelentek meg — mint a hengeres testű korsók, csészék, amphora alakú korsók stb. —, hanem bemázazásra kerültek a szürke házikerámiában már eleve meglévő formák, mint a behúzott peremű tányérok, fazekak is. Ez azt jelenti, hogy a mázas kerámia formaeredet szempontjából két fő csoportra osztható: 1. — Újonnan megjelent vagy nemesebb anyagból készült előképekre visszavezethető formákra. 2. — Bemázazott, helyben már eleve meglevő házikerámia formákra. A pannóniai, késő római mázas kerámiával foglalkozó szerzők közül többen megállapították, hogy sok esetben a mázas kerámiacsoporton belül szürke házikerámiáról van szó, ezt mázazták le. A tokodi kerámiaanyag esetében ez annyira igaz, hogy Lányi a szürke házi kerámiát feldolgozva a szürke és a mázas kerámiát együtt kezelte: „vizsgálatomba belevettem az ugyanabból az anyagból készült mázas kerámiákat is. .."és „majdnem csak szürke kerámiából és annak mázas változataiból áll".

ni Ugyancsak a tokodi anyag kapcsán írta Bónis az egyfülű kancsókról: „helyi készítmények a 'tokodi szürke' anyagú töredékek, amelyek 1,0 BÓNIS 1991, Abb. 5,1 és Abb. 11,19. 111 V. t. 6-hoz: LÁNYI 1981b, Abb. 3,19. sír, Abb. 9,72. sír.; V. t. 2. és 4-hez: LÁNYI 1981b, Abb. 6,32. sír, Abb. 10,77. sír. 112 PÓCZY 1957, 73, Abb. 47, 111-11 la-lllb. 111 LÁNYI 1981, 73.