Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)

Miklósity Szőke Mihály: Késő római mázas kerámia Brigetio legiotáborából

Ezeknek az edényeknek a peremét és a belső részét mázazták, az edénytest külső része mázatlan. Az agyag rendszerint világosra égetett. Fontos megjegyezni, hogy ez a típus létezett máz nélkül, szürkére égetve, „késő római szürke bázikerámiaként", főként Tokodon.

21 Ilyen csészék több helyről ismertek, például szép példái a somogyszili temetőből a Kr. u. 360-370-es évekre keltezve,

22 a leányfalui késő római őrtorony leletanyagából,

23 Tokodról

24 és Tácról,

25 ahol Nádorfi a táci temetőanyagból származó darabokat éremmel keltezve a Kr.u. 360-375 körüli időkre teszi,

26 valamint a Krefeld-Gellep-i (Gelduba) temetőből

27 és Gerulataból.

28 Ottományi szerint ez a típus már a negyedik század közepén feltűnik, és ez az egyszerű peremdíszű csoport, mint az itt bemutatott darabok is, a korábbi típusváltozatot jelentik.

29 Ezek alapján az I. táblán levő brigetioi csészék a 4. század harmadik negyedére keltezhetők. Aljszáras csészék Az I. tábla 6-7. darabjai aljszár töredékek. A hatos számú töredék felső része sima, megmunkált. Ez vagy a rákorongolt edény máz nélküli belső oldala vagy a ráhelyezett edény illesztési felülete. A hetedik darab középen lyukas csőtalp. Mindkét darab körben mázas, a máz alatt engobozás nem állapítható meg. A töredékekből az edénytípus pontosan nem határozható meg, az analóg darabok alapján két lehetőség kínálkozik: a; aljszáron álló csésze, b; aljszáron álló mécses. A fent bemutatott csészék esetenként magas aljszáron, korongolt rúdon állnak. Ottományi szerint a leányfalui anyagban az aljszáras mázas csészék egyedülálló formák.

30 Legközelebbi analógiáik Tokodon máz nélküliek, változatos szárkialakítással,

31 azonban Bónis közöl egy mázazott tálka aljdarabot is.

32 21 LÁNYI 1981a, 15. t. XXX. típus és 16. jegyzet. 22 BURGER 1979, 37., Abb. 43. Taf. 12. No 7., Taf. 32. No 2„ I. Valentinianus érmével, 38, Abb. 46. Taf. 13- No 16. II. Constantius és Julianus érmeivel, továbbá 42, Abb. 52. Taf. 15. No 79/6, 44, Abb. 55. Taf. 16. No 82/6. I. Valentinianus, Valens és Gratianus érmeivel és 60, Abb. 96. Taf. 25. No 146/1. Az egyszerű peremdíszű csoportba tartoznak. 23 OTTOMÁNYI 1991, 10. t. 47, 48, 48a és mázatlan változatban 50, 51. 24 LÁNYI 1981a, 78, Abb. 15,3. 25 BÁNKI 1992, Abb. 2, 5, 7, 8. 26 NÁDORFI 1992, Taf. II. 5a-5b. 27 LIESEN 1998, 734, Abb. 3,9, 4,6. Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi geldubai darab az I. tábla 4. darabnak a legjobb párhuzama. 28 KREKOVIC 1998, Taf. 32, No 5. 29 OTTOMÁNYI 1991, 16. 30 OTTOMÁNYI 1991, 16, 96, 1. kép, 10. t. 47. és 50, 36. t. 2-3. 31 LÁNYI 1981a, 10-12, XXX. typ, Abb. 13, Abb. 15/1-4. 6-12. 32 BÓNIS 1991, 141, Abb. 6,8, Abb. 24,16.