Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete
A feltárás eredményeinek summázata a következő: „Kétízbeni gyűjtésem teljesen kielégítő eredménnyel járt. Azt, amit legjobban kerestem: embercsontokat nem találtam ugyan, de a kőkori ember jelenlétét kétségbevonhatatlanul megállapíthattam, és pedig igen érdekes fauna társaságában s olyan geológiai viszonyok között, melyek ezt a leletet ... rendkívül nagy becsüvé — sőt szinte páratlanná teszik." A mésztufatömbök közé zárt kultúrrétegről a következőket írta: „...ez a löszréteg száraz időszakban, eolikus úton keletkezett, amikor a termális források feltörése ezen a helyen szünetelt. Később azután a forrásműködés újból megindult s az idők folyamán a vékony löszréteget ismét hatalmas mésztufaüledék borította el." i2 A kultúrréteg eléréséhez és feltárásához mintegy 100 m 3 travertínót fejtett le. „A fejtéssel K felé haladva a löszréteg vastagabb lett és egyes helyeken 0,80-0,90 m vastagságot is elért. Az északnyugati meredek bányafal és a tőle délkelet felé lenyúló mésztufatömb felső része alatt a löszben tűzhely-nyomok voltak észlelhetők. A lösz itt egész rétegben (8-10 cm) vörösre égett s igen sok faszén törmeléket tartalmazott. A tűzhelynyomok körül, melyek leginkább közvetlenül a mésztufa alatt voltak észlelhetők, igen sok kőszerszám és tűzkőszilánk hevert, míg lejebb jól megmunkált darab alig akadt. A löszréteget fedő mésztufa alján, de csakis itt, temérdek csont - jobbára mammut- és orrszarvú — feküdt és pedig, mint azt a 6. ábra világosan mutatja, többnyire fekvő helyzetben. Nagyon fontos tudnunk, hogy a csontok egy része úgy helyezkedett el, hogy egy részük még a löszben volt, legnagyobb részüket azonban mésztufa fogta körül. Ugyancsak a felső mésztufaréteg legalján sok tűzkőszilánk és égett csonttörmelék feküdt, amelyek a mésztufával egybeforrva, valóságos „konyhahulladék" képét mutatta."^ A leletanyagról a következőket állapította meg: „... az ősember itt... jobbára folyókavicsból készítette szerszámait. ...A temérdek feltört kavics és az ezerszámra talált kőhulladék, meg retusozott szilánk („Abspliss") arról tanúskodnak, hogy a legtöbb darabbal próbálkozott az ősember, persze legtöbbször eredménytelenül. Megállapíthatjuk tehát, hogy itt az ősembernek rendes és állandó „műhelye" volt, ahol nemcsak kész eszközei, hanem eldobott sikerületlen darabok s a megmunkálatlan, lepattogott hulladék is együtt hevernek." „A bányában gyűjtött csontok túlnyomó részben mammutoktól — és pedig jobbára fiatal állatoktól — származnak, jeléül annak, hogy ez az állat abban az időszakban itt a legközönségesebbek egyike volt, s mint ilyen, az ősember főtáplálékául szolgált. " Az ásatás ismertetése után került sor a zoológiai eredmények és a tatai paleolit ipar ismertetésére, a tatai leietek összehasonlítására Krapinával, a Bükk-hegység barlangjai és más magyarországi leletekkel, ill. a Weimer-Taubach-Ehringsdorf lelőhelyekkel, végül az eredmények összegzése következett. 32 KORMOS 19L2, 10. 33 KORMOS 1912, 11-12.
