Kisné Cseh Julianna – László János – Prohászka Péter szerk.: Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Tata 2006-2008)
Kisné Cseh Julianna: Tata-Porhanyóbánya középső paleolit telep kutatástörténete
Magyarországon itt kerültek elő az első pleisztocén Spalax (földikutya) maradványok, két alsó állkapocstöredék zápfoggal és több metszőfog töredék, valamint szintén nagy fontosságú az Ochotona (P)pusillus Pali. (füttyentő nyúl), ennek a tipikus steppei állatnak a jelenléte a tatai paleolit-telepen. Kormos a travertínóból előkerült gerinces fauna ismertetésekor ismét felhívja a figyelmet: „Tekintettel arra, hogy csontokat csakis a felső mésztufa-rétegek legalján, közvetlenül a löszréteg felett találtam, valamint arra, hogy egyik-másik csont egyik része a löszbe, másik része pedig a mésztufába volt beágyazva, bizonyos, hogy mindazok a csontok, melyek a mésztufából előkerültek, a forrásműködés szünetelése idején a löszrétegen, mint akkori felületen, az ősember tanyája körül hevertek. Nem szenved kétséget ennek folytán, hogy úgy a löszben, mint a mésztufában talált gerincesmaradványok geológiailag egykorúak. " 34 A gerinces faunáról összefoglalóan a következőket állapítja meg: „A tatai paleolit-telepet kísérő fauna, mint látjuk, eléggé változatos. A kimutatott 15 gerinces faj közül (14 emlős, 1 madár) 5 és pedig: Felis spelaea, Megaceros giganteus, Bison priscus, Rhinoceros antiquitatis és Elephas primigenius teljesen kihaltak, míg egy: Ochotona Pusillus ma már középeurópában nem él, a többiekről, melyek Tata vidékéről már régen elvándoroltak (Canis lupus, Ursus arctos, Tetrao tetrix), nem is szólva. Kormos Tivadar részletesen ismertette a puhatestű faunát is (kizárólag szárazföldi csigafaj került elő), melyekről összegzése a következő: „A tatai mésztufa-rétegek reliktum-fajokat (Neritina Prevostiana, Belgrandia? Tata'énsis) is tartalmaznak, melyek arra vallanak, hogy a hévforrások feltörése Tata környékén már a pliocén időszakban kezdetét vette. A tatai ipar ismertetésekor a kultúrrétegben talált eszközöket (az eszközök zöme s éppen a legjellemzőbbek innen kerültek elő) alapvetően a forma és nem a rendeltetés alapján 12 csoportba sorolta: a) széles hegyek b) keskeny hegyek c) nyílhegyek d) fejlettebb típusú hegyek e) masszív hegyek f) balta g) pengék h) vakaró-penge i) magas-vakarók j) ívelt kaparó k) rendes kaparó l) mikrolitok 34 KORMOS 1912, 21. 35 KORMOS 1912, 23. 36 KORMOS 1912, 66.
