Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve

II. József 1785-ben adta ki rendeletét, miszerint a „lovasság, különösen lovat szerető és ahhoz értő, önként jelentkező tisztjeiből egy testület alapíttassék, az ország lótenyésztésének megszervezésére és színvonalának emelésére." Ez alapján alakult meg a Császári, majd K. u. K., végül a Magyar Királyi Méneskar. A törzsménest Mezőhegyesen állították fel és emellett állami méntelepeket hoztak létre, katonai szervezet formájában. A cél az volt, hogy az ország lótenyésztésének felvirágoztatása érdekében kellő számban bocsássanak a lótenyésztők rendelkezésére jó minőségű méneket. A méntelepekre beosztott tiszteknek első feladata az volt, hogy kiválogassák és igazolvánnyal lássák el a méntelep közelében lévő megfelelő kancákat, amiket aztán tulajdonosaik ingyen fedeztethettek a ménekkel. Az 1800-as évek elején a lótenyésztés a méneskar irányításával olyan lendületet vett a kisgazdák körében, hogy az „igazolványos" kancák csikói részére sok helyen méneseket szerveztek. Voltak olyan helységek, ahol a ménesek évi 80-100, katonai célokra is alkalmas csikót tudtak adni a hadseregnek. Ez a rendszer nem sokkal a kiegyezés után megváltozott. 1869-től a katonai méneseket és méntelepeket a magyar kormány vette át a K.u.K. katonai vezetéstől és a neve „Magyar Királyi Méneskar" lett. A tisztek, altisztek a magyar hadsereg kötelékébe léptek. A ménesek és méntelepek a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium tulajdonába kerültek, a Lótenyésztési Főosztály irányítása alá. A főosztály első főnöke Kozma Ferenc miniszteri tanácsos volt, aki folytatta a méntelepek és fedeztetési állomások megszervezését. Az országot négy kerületre osztotta. A négy méntelep Székesfehérvárott, Nagykőrösön, Debrecenben és Sepsiszentgyörgyön létesült. A méntelepek parancsnoka egy-egy méneskari ezredes volt, akiknek a parancsnoksága alá tartoztak a ménteleposztályok. A ménteleposztályok a négy fő méntelep kerületén belül különböző helységekben létesített méntelepek voltak, abból a célból, hogy a tenyésztőkhöz közelebb legyenek. Parancsnokuk méneskari őrnagy, vagy százados volt. A méntelepeken különböző rangú és megfelelő számú méneskari tiszt és altiszt szolgált. A ménteleposztályok a fedeztetési idényre fedeztetési állomásokat szerveztek a nagyobb városokban és községekben, a helyi viszonyoknak megfelelő fajtájú és számú ménnel (3-4. kép). Az állomás parancsnoka a mének számától függően egy méneskari altiszt, tisztes, vagy huszár volt. A tenyésztés és keresztezés módjában a második világháború végéig nem volt változás. Az anyakanca méneseken kívül külön méneseket képeztek az egyes évjáratú csikók. Egy éves korukig a választott csikóménesben voltak, majd szétválasztották őket és hároméves korukig a mén- és kancacsikó ménesbe kerültek. A „betörés" a nyereg alá a méneknél három, a kancáknál három és fél éves korukban történt, először csak vastag fűrészpor talajú, fedett lovardában. A kipróbált csikók minősítésüket tartalmazó törzskönyvi lappal mentek a Főosztály Főnök évenként megtartott bírálata elé, aki a megfelelő méneket a méntelepekre, a kancákat a törzskanca ménesbe osztotta. A nem megfelelő méneket kiheréltették és a selejtes kancákkal együtt elárverezték. A csikók felnevelése 184