Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Számadó Emese: A komáromi méntelep és az I. Osztályú Lovassági Laktanya 100 éve

nagy gonddal történt. Az istállók tágasak voltak, az etetőcsészék a falak mentén sorakoztak. Reggelente a csikósok mozgatták a lovakat a futópályákon. A törzskancákat első csikójuk után szekérbe fogva is kipróbálták és minősítették. Ezek végezték a ménesekben szükséges igás munkát, a zab- és széna szállítását a külső ménesekbe. Futó kocsikban is kipróbálták őket. A méneskar a kancákat, a méneket a ménesekben tartott vadászlovaglásokon is minősítette. Magyarországon az első világháború előtt 2.136.000 ló volt, a Monarchia lóállománya pedig 3 millió körüli. A mozgósítás után a hadseregnek félmillió lóra volt szüksége. 1915-ben már csak 2.100.000 ló volt, ebből 870.000, 1916-ban 944.000, 1917-ben pedig 970.000 volt a „hadrakelt". A hadsereg átlag heti 8.000 lovat vesztett. Ezzel együtt a Monarchia elvesztette lóállománya felét, Magyarország pedig - a háborús veszteség és a területelcsatolások következtében — a kétharmadát. 1920-ban a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében újra megszerveződött a Magyar Királyi Méneskar. A lótenyésztés irányítását továbbra is a Lótenyésztési Főosztály Főnöke végezte. E funkciót 1942 és 1945 között Pettkó-Szandtner Tibor méneskari tábornok, aki 1932-1942-ig a bábolnai ménes legendás hírű parancsnoka volt. A méneskar szaktudását dicséri, hogy a tenyésztés a háború előtti színvonalra emelkedett. A ménesek a méntelepek számára állították elő a megfelelő ménanyagot. A méntelepek feladata az ország lótenyésztésének céltudatos irányítása és szervezése volt. Az első világháborút követően azonban a méntelepek munkája részben megváltozott. A méneskar a hadsereg ló-szükségletének biztosításából kikapcsolódott. A méntelepek egyik legfontosabb feladata a területén feltalálható jó kanca-anyag törzskönyvezése volt. A tisztek ellenőrizték a külföldi ló-vásárló bizottságokat, és a tenyésztésre alkalmas kiváló anyakanca állomány kivitelét nem engedélyezték. Az FM Lótenyésztési Főosztálya 1920 után az országot lótenyésztési kerületekre osztotta fel, figyelembe véve a már ott feltalálható ló-anyagot, a talajminőséget, a földművelés rendszerét és módját, az éghajlatot és a lótenyésztők kérését. A Lipicai, Nónius, angol félvér, Gidrán fajta és hidegvérű ló tenyésztési kerületei 1945-ig álltak fenn. A méneskar három ménest (bábolnai, kisbéri, mezőhegyesi) és 10 méntelepet szervezett. A méntelepeknek azonban — a kisebb területek miatt — nem voltak osztályai. 1938 után a visszacsatolt részekre a méneskar még 7 méntelepet és 2 ménest szervezett, az ország területét négy méneskari kerületre osztotta. Parancsnokaikként a honvédelmi miniszter négy rangidős méneskari ezredest nevezett ki, akik a Méneskar Felügyelő Tábornokának voltak alárendelve. A Jászberény székhelyű északi kerület parancsnoka vitéz Csiszár Dezső ezredes volt. Ide tartozott Komárom is kismartoni Anker Sándor őrnagy parancsnoksága alatt. A kialakított rendszerben fontos volt a méntelepeken található és a fedeztetési állomásokra beosztott arab mének szerepe, amiknek a hibák kiküszöbölése, a fajta szépítése, acélossá tétele volt a feladata. Minden tenyésztő tarthatott a tenyészkörzetre kijelölt fajtájú mént és fedeztethette vele más kancáját is, ha volt tenyészigazolványa. Ezt a ménfelülvizsgáló bizottság adta meg, vagy rendelte el a herélést. 185