Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)

Kövecses Varga Etelka: Esztergom–Szentgyörgymező Duna-part őskori leletei

jellegzetesen új összetevőt jelent.

15 Még egy töredéken volt felfedezhető vörös festéknyom (I. tábla 12.). A kerámiatöredékek — az egész VK-körre jellemzően — az edénytípusok két csoportját képviselik: a vastag falú házikerámiát és a vékonyabb falú, igényesebb kivitelű finomkerámiát. A töredékek túlnyomóan gömbös testű edényekből származnak, ezért az edénytípusokat nem részletezem. Egyetlen töredékünk van talpcsöves edényke kónikus formájú, áttört díszítésű talprészéből (III. tábla 9.). A soványító anyag finom, csillámos homok, apró kavics, ritkábban apróra tört csigavagy kagylóhéj, kevés növényi összetevő, de előfordul a samottos soványítás is, amikor a kerámia törésfelületében apró, vörösen vagy feketén átégett agyagrögöket láthatunk. A házikerámia anyagába pelyvát is kevertek. Az edények leggyakrabban szürke színűek, e mellett a finom kerámiában a sötétszürke és a fekete, a házikerámiában a sárga szín aránya a nagyobb. Gyakori a foltos égetés, amikor az edény külső és belső felületén a színek szürke és barna foltokban jelennek meg. Általában az egész törésfelület egyszínű, ritkábban háromrétegű. Leggyakoribb a világosabb és a sötétebb hamuszürke törésfelület, de lehet fekete, barna, sárga is. A plasztikus díszek között leggyakoribb a bütyökdísz és a fogóbütyök, melyeknek a következő változatai vannak: — kerek bütyök (II. tábla 1.) középen esetleg egy ujjbenyomással (II. tábla 2-5.) — függőleges, párosával elhelyezett hosszúkás fogóbütyök (II. tábla 6.) — ujjbenyomásokkal tagolt hosszúkás bütyök (II. tábla 7.) — ferde állású, mandula alakú fogóbütyök, két mély bevágással tagolva (II. tábla 8.) A bütyökdíszek a vállon vagy a hason helyezkednek el. A plasztikus díszítés másik csoportját a körömbecsípések ill. körömbenyomkodások alkotják. Ezeket általában körbefutó mintaként alkalmazták (II. tábla 1., 6., 7., 9-', III. tábla 1.), de előfordul az is, hogy az egész felületet ill. az edény váll alatti részét körömbenyomkodások díszítik (III. tábla 2-4.). Arra is van példa, hogy a bekarcolt vonalpárok közét apró körömbenyomkodásokból álló sor tölti ki (III. tábla 5.). Az állatfej alakú átfúrt füleket 3 töredék képviseli. Az egyik szélesebb, két hegyes füllel, függőleges átfúrással (III. tábla 6.). A másik ehhez hasonló, de vízszintesen átfúrt — a két, laposan kiképzett fülből csak az egyik maradt meg (III. tábla 8.). A harmadik átfúratlan, keskeny, s a két fület csak egy mély bevágás választja el egymástól (III. tábla 7.). A polírozás is több változatban került alkalmazásra: 1. az edény kívül és belül egyaránt polírozott 2. az edény kívül polírozott és díszített, belső felületén polírozatlan 3. az edény külső felülete csak a vonalpárok között polírozott, belül egész felülete polírozott 5 MITHAY i.m. 9